Amikor megszületett az első gyermekem, olyan meleg július volt, hogy nem tudtam, hogyan bírjuk majd ki a lakásban addig, amíg kimozdulhatunk. Vágytam a vízpartra, de természetesen ez szóba sem jöhetett. Szeptember végén aztán nekivágtunk. Mi bajunk lehet?
Az úti cél
Sokan úgy döntenek, hogy újszülött kisbabával is elutaznak külföldre, ha tehetik. Mi ennél kicsit óvatosabbak voltunk. Első gyerek, mindent ezerszer meggondoltunk. Végül Hajdúszoboszlóra mentünk, ami szeptember végén, október elején enyhén szólva nem volt valami zsúfolt. Egy szállodai apartmanban foglaltunk szállást, ami nagyon kényelmes volt.
A fél házat magunkkal vittük
Ahogy ez lenni szokott, én, az anya, mindent bepakoltam, még azt is, amire semmi szükség nem volt. Babakád, játékok, játszószőnyeg, ilyen-olyan kozmetikum, 50+ faktoros naptej babának, arcra, testre, gyógyszerek, lázcsillapító kúp, cumi, hat takaró, iszonyú sok ruha, utazóágy. A szállodában persze majdnem minden volt, csak nem voltunk elég rutinosak, hogy a foglalásnál jelezzük ezt. Mindegy is volt, hiszen az autónk csomagtartóját telepakoltam.
Izgalommal vegyes félelemmel és örömmel vágtunk neki az első közös nyaralásunknak, ahova a nagymama és a nagypapa, vagyis férjem szülei is velünk tartottak. Ennek nagyon örültem, hiszen a kapcsolatunk nagyon jó, és így kinézett nekünk egy kis szabadidő is, amíg ők lelkesen unokáznak. Aha, ahogy ezt Móricka elképzeli.
A probléma
Minden csodásan indult. A szálloda wellness részlegében fel tudtunk töltődni kissé, a kislányunk nagyokat aludt a teraszon az őszi napsütésben. A szoptatás kissé zötyőgős volt, de ennél nagyobb gondunk nem volt. A harmadik napon azonban a baba nem evett, vagyis nem akart enni. Ennek az okát ott és akkor nem igazán tudtuk megfejteni.
Minden felborult, az alvásoknak vége volt, a sírás és a bizonytalanság vette át a nyugalom helyét.
A nyaralás borzalmas rémálommá változott. Hétvége volt, ennek ellenére felhívtuk a gyermekorvost, aki azt mondta, valószínűleg nem elég számára az anyatej, kiegészítésre lesz szükség. Egy világ dőlt össze bennem. Ezt azok az anyukák értik igazán, akik hasonló cipőben jártak.
Olyan anyák, akik szerették volna legalább egy évig szoptatni a gyermeküket, de valamiért nem jött össze. Az én babám ekkor volt 2,5-3 hónapos. Sírtam, de ettől persze nem lett jobb. Folyamatosan próbálkoztunk, amiben ő is, én is kimerültünk.