Az életünk nagyrészt döntéseink sorozata. Gyerekként mindannyian volt egy elképzelésünk a jövőnkről, jellemzően világmegváltó tervekkel kikövezve. Aztán teltek-múltak az évek és a terveink egyre jobban kezdtek átalakulni, vagy teljesen meghiúsulni.
Álmaink hivatása: elképzelés vs. valóság
Amikor megkérdezel egy kisgyereket, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz, legtöbbször űrhajós, színész, állatorvos, tűzoltó, vagy bohóc szeretne lenni. Telnek-múlnak az évek és bár a hivatásról alkotott elképzeléseink átalakulnak, folytatódnak az álmok és tovább szövögetjük terveinket. Semmiképp sem elhanyagolható tényező, hogy anyagilag jól járjunk vele, boldogok legyünk általa és remélhetőleg minél kevesebb befektetett munkával érjük el azt az életszínvonalat, amire vágyunk.
Az iskolapadban eltöltött évek alatt még nem szembesülünk a való világgal, de utána megkapjuk az első pofonokat. Befektetett munka nélkül nem lesz eredmény és szintén igaz a sikerre is, hogy ami könnyen jött, az könnyen megy. Így megtapasztalhatjuk, milyen keményen kell dolgozni és azt is, hogy sokszor az eredmény csak évek múltán jön. Kitartásból is vizsgázunk, hiszen nehéz motivált maradni, ha nem azonnali az eredmény.
Ahogy pedig egyre többet tapasztalunk rájövünk, hogy nem a munkánkért élünk, az csak egy eszköz ahhoz, hogy jól és teljes életet élhessünk.
Persze fontos dolog rálelni a hivatásunkra és nem unott képpel, kedvtelenül menni minden nap a munkahelyünkre, de az is teljesen normális, ha egy bizonyos kor után már nem a világmegváltás lesz a mindennapi célunk.
Családalapítás: elképzelés vs. valóság
Gyerekként mindig azt gondoltam, hogy fiatal anyuka leszek és 23 évesen már a babakocsit tolom, rögtön a diplomaosztóm után. Amikor pedig betöltöttem a 23-at, jóformán még én is gyereknek éreztem magam, hiszen minden gondolatomat a bulizás és pasizás kötötte le. Meg sem fordult a fejemben a családalapítás gondolata, sokkal inkább lekötött a pályaválasztás gondolata.
Aztán annyira messze sodródtam mindettől, hogy még hosszú évekig csak a munkának éltem, mindent a sikerességemben mértem. Természetes, ha időközben változnak az életről alkotott elképzeléseid, mert ne felejtsük el, hogy mindenki rendelkezik egy bizonyos családmodell mintával és akarva-akaratlanul ez van belénk kódolva, e mentén képzeljük el a jövőnket. Minden más, ami ezen túl van, az már nem jó elképzelés, legalábbis gyerekként ezt gondoljuk.
Emlékszem, mikor tiniként néztem a Szex és New York c. sorozatot, arra gondoltam, hogy szegény nők mennyire magányosak és sajnálatra méltóak, most felnőttként pedig négy elképesztően vagány és szuper nőt látok a sorozat nézése közben. Ez nem önámítás, csupán felnövünk és meglátjuk, hogy nem minden fekete-fehér.
Párválasztás: elképzelés vs. valóság
Beszéljünk egy picit a szőke hercegről, akit elképzeltünk magunk mellé gyerekként és, akihez anyukánk is kellőképp asszisztált. Bár nem gondolom, hogy három éves korunkban esedékes lett volna egy szembesítés, felnőttként kifejezetten jó érzés volt szembesülni azzal a ténnyel, hogy nem létezik.
Mégis kinek kellene egy talpig tökéletes, makulátlan férfi, aki mellett csak egyszerű halandóknak érezhetnénk magunkat? Az is teljesen normális, ha a párválasztásról alkotott képünk változik az évek során, sőt a házasságba vetett hitünk is.
Vannak párok, akiknek nem fontos a papír, sem a ceremónia a boldogságuk érdekében, míg mások szeretik megpecsételni szerelmüket a házasság jegyében. Mindegyik teljesen rendben van és az is, ha időközben változna ehhez a témához fűződő hozzáállásod is. Teljesen mindegy mit gondoltál tíz éve, mert folyamatosan változunk, fejlődünk, így ne korlátozd le magad és ragaszkodj régi, elévült elképzeléseidhez. Inkább élvezd az utazást és a folyamatos változást!