Családalapítás: elképzelés vs. valóság
Gyerekként mindig azt gondoltam, hogy fiatal anyuka leszek és 23 évesen már a babakocsit tolom, rögtön a diplomaosztóm után. Amikor pedig betöltöttem a 23-at, jóformán még én is gyereknek éreztem magam, hiszen minden gondolatomat a bulizás és pasizás kötötte le. Meg sem fordult a fejemben a családalapítás gondolata, sokkal inkább lekötött a pályaválasztás gondolata.
Aztán annyira messze sodródtam mindettől, hogy még hosszú évekig csak a munkának éltem, mindent a sikerességemben mértem. Természetes, ha időközben változnak az életről alkotott elképzeléseid, mert ne felejtsük el, hogy mindenki rendelkezik egy bizonyos családmodell mintával és akarva-akaratlanul ez van belénk kódolva, e mentén képzeljük el a jövőnket. Minden más, ami ezen túl van, az már nem jó elképzelés, legalábbis gyerekként ezt gondoljuk.
Emlékszem, mikor tiniként néztem a Szex és New York c. sorozatot, arra gondoltam, hogy szegény nők mennyire magányosak és sajnálatra méltóak, most felnőttként pedig négy elképesztően vagány és szuper nőt látok a sorozat nézése közben. Ez nem önámítás, csupán felnövünk és meglátjuk, hogy nem minden fekete-fehér. Olvass még a témában
Így segít, ha megírsz egy levelet, amit sosem küldesz el senkinek
„A srác, aki a suliban csúfolt, hogy szegények vagyunk, most hajléktalan” – Hogyan szembesültél a karma hatalmával?
Ez az éttermi incidens megtanított, hogy néha vita helyett sokkal okosabb a visszalépés
Anya vagyok, de néha idegennek érzem magam a saját korosztályomban
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
