Amikor a sors újraosztja a lapokat
Azóta eltelt egy egész évtized. A hasfájós, megnyugtathatatlan kisbabámból egy csodálatos, önálló kiskamasz cseperedett, a világ pedig észrevétlenül tengelyt fordított. Azok a barátaim, akiket tíz évvel ezelőtt a képernyőn keresztül, összeszorult szívvel irigyeltem a szabadságukért, most sorra lépnek be a szülőség kapuján. Harmincas éveik végén, negyvenes éveik elején járnak. Már nincs bennem irigység feléjük és a káröröm is messzire kerül. Valami egészen mást tapasztalok: együttérzést.
Amikor látom őket fáradtan tologatva a babakocsit vagy orrot törölgetve két betegség között, akkor egy pillanatra visszaránt a múlt. Pontosan tudom, mit éreznek, jól ismerem a bezártságnak azt a fullasztó illatát a sötétített szobában. Látom rajtuk azt a döbbenetet, amit én is átéltem: hogy a világ odakint megy tovább, miközben az ő életük egyetlen szűk kiságy körül kering. Most ők gyászolják a régi életüket, és ők küzdenek azzal a magánnyal, amit én már egy évtizeddel ezelőtt, csontig hatolóan megéltem és feldolgoztam.
Mi pedig közben a kislányommal megérkeztünk a túlpartra. Most éljük az egyik legszabadabb, legizgalmasabb korszakunkat. Sokat utazunk, jövünk-megyünk a világban, és bátran ki merem jelenteni, hogy soha ennyire rugalmas, élményekkel teli és kötetlen életvitelt nem folytattunk, mint most. Olvass még a témában
Mi lenne, ha nem azért mozognánk, mert nem szeretjük a testünket?
6 teljesen átlagos mondat, ami mélyen megérinti azt, aki magányosan nőtt fel – szakértők szerint
A sötét oldalad vagy a szupererőd hatalmasabb? Derítsd ki, milyen vagy legbelül!
Mi a legnagyobb fóbiád? Ezt árulja el az előző életedről
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
