Egyszerű, de hatékony elemek a párkapcsolati kommunikációban

A párkapcsolatban a leggyakoribb probléma a kommunikáció szokott lenni: a férfiak nem értik, hogy mit szeretne a nő, a nők pedig haragszanak, hogy a párjuk nem vesz magától észre dolgokat. Néhány egyszerű, de hatásos eszközzel ezek a helyzetek csökkenthetőek. De persze tökéletesen megoldhatóak valószínűleg soha nem fognak.

A nők gyakran esnek abba a hibába, hogy túl finoman, inkább csak érzékeltetve, utalásokkal próbálják meg a férfiak tudomására hozni, hogy valami nem tetszik nekik, valamit máshogy szeretnének.
Érdemes ezért közvetlenül és egyértelmű módon megfogalmazni a mondandónkat, például így: „Azt szeretném, ha …” vagy „Nagyon örülnék annak, ha …”. Az így megfogalmazott mondatok a férfiak számára könnyebben feldolgozhatóbbak, ezért nagyobb hatást is várhatunk tőlük. 

Az előbbihez kapcsolódva fontos elem, hogy ne általánosságba fogalmazzunk, vagyis kerüljük az olyan bevezetéseket, mint például „Az emberek általában úgy szokták, hogy …”. Helyette használjuk az „én” szócskát gyakrabban, hiszen nem kell mások mögé bújnunk, ha a véleményünket szeretnénk közölni.
Mondjuk, hogy „Én azt szeretném, hogy …”, „Szerintem legyen úgy, hogy …”. Az így kialakított mondatok nem csak egyértelműek, de kifejezik azt is, hogy van véleményünk, elképzelésük és ezt vállaljuk is.

Ha valamivel az őrületbe lehet kergetni a férfiakat, akkor az az, amikor egy barátnőnk véleményét mondjuk mi is. A párunkat nem érdekli, hogy egy másik nő mit gondol valamiről, a mi véleményünk azonban (jobb esetben) érdekelni fogja.
Ha azonban azt látja, hogy azt mondjuk mi is, amit utoljára hallottunk, akkor azzal azt sugalljuk, hogy befolyásolhatóak vagyunk, és nincs saját véleményünk. A férfiak ennél lényegesen jobban szeretik az önálló nőket, nem utolsó sorban pedig így nem motiváljuk őket arra, hogy ők is befolyásolni próbáljanak bennünket.

Azon túl, hogy igazán nem szép dolog kiteregetni mások titkait, még a saját megítélésünkön is sokat rontunk, ha ezt mégis megtesszük. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy ha valaki egy másik ember titkát elmondja nekünk, akkor ez az ember a mieinket sem fogja túl diszkréten kezelni.
A férfiak gyakran félnek attól, hogy a párjuk minden titkukat elmondják a barátnőknek, és ha tőlünk épp más titkait hallgatja, akkor az aggodalom csak nőni fog. Ne vegyük el magunktól és másoktól sem az intimitás érzését!

Sok párkapcsolatban probléma, hogy a felek lényegesen előbb mondják ki a kritikát, mint bármi mást – főleg, mint a pozitív dolgokat. Tanuljunk meg egyensúlyt teremetni ezekben. Határozzuk el, hogy ha egy kritikát megfogalmazunk, akkor még ugyanazon a napon mondunk pozitívumot is a másikra.
Jó módszer, ha a pozitívumok közé ágyazzuk a kritikus észrevételt, így az nem lesz annyira bántó, viszont jó eséllyel célt érünk vele. Kizárólag kritikát mondani nem más, mint tönkretenni a másik önbizalmát.

Férfiak között is van, aki szeret sokat beszélni, de mégis inkább a nőkre jellemző ez a tulajdonság. Sajnos ilyenkor könnyen előfordul, hogy mindkét fél túlzásokba esik.
A nő azért, mert túllép egy egészséges határt és már minden gondolatát szavakba is önti, míg a férfiak ilyenkor hajlamosak arra, hogy néhány mondat után kikapcsoljanak, és ne figyeljenek. Ha szeretnénk, hogy párunk meghallgasson, akkor súlyozzuk megfelelően a mondandónkat.

Szintén jellegzetes, inkább a nők körében előforduló kommunikációs szokás, hogy korábbi sérelmeket, véleményeket hoznak fel olyan helyzetekben is, amikor az akár már nem is annyira aktuális.
Meg kell tanulnunk túllépni a problémákon, hiszen általában a gondoknak is van szavatossági idejük: egy idő múlva lejárnak, csak mi még mindig próbáljuk életben tartani őket. A felgyűlt gondok pesszimizmushoz és keserűséghez vezetnek, ezért tanuljuk meg elengedni őket, ha már elveszítették aktualitásukat.

A férfiak legtöbbször szeretnek dominálni, viszont érdemes ezt ideális határok között tartani. Ha határozatlanok vagyunk, mindenben kikérjük a véleményüket, azzal egyértelműen sugalljuk, hogy nincs önálló véleményünk és félünk minden döntéstől nélküle.
A megoldás persze nem a túlzott határozottság, hiszen a női szereppel általában együtt jár valamennyi finomság és akár egy kis gyámoltalanság is, de a számunkra fontos helyzetekben tudnunk kell a sarkunkra állni. Vagyis a lényeg, hogy a kommunikációban ne kemények vagy bántóak legyünk, sokkal inkább határozottak és magabiztosak!