Társadalmi és gazdasági szempontokat megfontolva egyre több szülő dönt úgy, hogy egy gyermek után megállnak, és nem bővítik tovább a családjukat.
Különösen a 20. század közepén bekövetkezett fogamzásgátló-forradalmat követően. Ez sok nő számára adott némi valódi irányítást a termékenysége felett, személyes döntéssé vált, hogy hány gyermeket vállaljanak a párok. De voltak egyértelmű társadalmi és kulturális trendek is.
Sok országban a tendenciák a kevesebb gyerek felé tolódnak el. Az EU-ban a gyermekes családok legnagyobb aránya – 49 százaléka – egygyermekes. Kanadában a kizárólag egy gyermeket nevelő családok alkotják a legnagyobb csoportot, a 2001-es 37%-ról 2021-re 45%-ra emelkedett az arányuk. Ha pedig az anyákat nézzük a szülői életévük vége felé 2015-ben az amerikai nők 18%-ának volt egy gyermeke, szemben az 1976-os 10%-kal. (Ez vitathatatlanul jobb módszer az egyke gyermekek népszerűségének mérésére, mivel a népszámlálási adatok csak pillanatnyi képet adnak).
Nem csak a késői gyerekvállalás miatt van ez így
Az a tény, hogy a nők később vállalnak gyereket, jelentős tényező. De van egy választási elem is – mondja Lauren Sandler oknyomozó újságíró, az Egy és csak egy: Az egyetlen gyermek szabadsága és az Egynek lenni öröme című könyvek szerzője. „Sokan azt mondják, hogy senki sem akar csak egy gyereket – hogy [az egygyermekes családok számának növekedése] a késleltetett fogantatás miatt van” – mondja. „Nos, ez is egy módja ennek a választásnak, igaz? Azt mondod: „Vannak ezek a dolgok, amelyek nagyon fontosak számomra is, és ezeket prioritásként fogom kezelni, és remélhetőleg én is eljutok majd az anyaságig. Ahelyett, hogy azt mondanád, ezek a dolgok nem számítanak, és ami az első, az az anyaságom”.
Változnak az ideális gyermeklétszámmal kapcsolatos általános elképzelések is. Évezredeken keresztül szomorú praktikus oka volt annak, hogy a nők annyi gyereket szüljenek, ahányat csak lehet. Még csak két évszázaddal ezelőtt is 10 gyermekből több mint négy meghalt az ötödik születésnapja előtt. A többgyermekes családnak több esélye volt a túlélésre. És természetesen megbízható fogamzásgátlás hiányában, és mert a nők sokkal fiatalabb korban házasodtak, nem is igazán számított, hogy valaki vágyik-e arra, hogy csak egyetlen gyermeke (vagy éppen egy sem) legyen. A születésszabályozás ekkor egyszerűen nem volt megoldható.
Továbbra is nagy a nyomás a testvérek szempontjából
Annak ellenére, hogy sok országban az egyke gyermekek számítanak a “normának”, továbbra is fennáll a nyomás, hogy a családok több gyereket vállaljanak. Ennek részben oka, hogy továbbra is fennállnak azok a sztereotípiák, amelyek szerint az egyke gyerekeket elkényeztetik vagy magányosak.
A szülők gyakran azt mondják, hogy a családtagoktól a teljesen idegenekig mindenkitől nyomást éreznek arra, hogy több gyereket vállaljanak, nem beszélve a közösségi média által közvetített nyomásról.
Még akkor is, ha egyre gyakoribbá válik az elhatározás, hogy valakinek csak egy gyereke legyen, ez a háttérzaj azt jelenti, hogy a szülőknek, akik ezt a döntést választják, gyakran meg kell győzniük másokat – és még saját magukat is – arról, hogy helyesen cselekedtek.