Áss
Kertésznek jelentkeztem egy kertépítő céghez. Megjelentem a címen az első napon, ahol az volt a munkám, hogy ássak pár nagyobb gödröt. Kértem egy ásót, nem volt. Kértem lapátot, kapát, nem volt. A főnök azt mondta, ássak a kezemmel, majd beült a kocsijába és elhajtott egy másik házhoz. Egy ideig próbálkoztam, majd arra jutottam, hogy egy olyan cég, amely elvárja, hogy a köves földet az emberei a saját kezükkel ássák, nem érdemli meg a munkámat és hazamentem.
Ismerkedés
A főnök felvett titkárnőnek a céghez és azt mondta, a dolgozók a sarki étteremben szoktak ismerkedni az újakkal, munka után menjek oda. Az étteremben a pincér így fogadott: „Te leszel Nóra.” Kérdeztem, honnan tudja, mire mondta, hogy a főnök azt mondta, egy „bögyös szöszi” jön majd délután. Senki más nem volt ott a cégtől az „ismerkedésen” csak én és a 60 éves, túlsúlyos, kopasz főnök lettünk volna jelen. Azon nyomban sarkon fordultam.
Olvass még a témában
A szoknya
Frissen nyitott étterembe kerestek pincérnőt. A próbanapomon a tulaj úgy „instruált”, hogy a szoknyámat húzogatta. Ha a konyhába kellett mennem, két ujjal összecsípte a szoknyám szélét és arrafelé húzott. Ha a pultba hívott be, odanyúlt és behúzott a szoknyámnál fogva, mint valami kutyát a pórázán. Nagyon megalázó volt, de sokan voltak, nem akartam cserben hagyni a kollégákat. Az egyik vendég nagy borravalót hagyott nekem, azt mondta azért, mert rossz volt néznie, ahogy a ruhámnál fogva rángat a tulaj. Másnap nem mentem vissza.
A cikk folytatódik, lapozz!
