Mindenki várakozással telve, nagy reményekkel vág neki az első olyan karácsonynak, amikor végre saját családjával állhat oda a fa elé. Ezerszer elképzeljük gyermekünk ragyogó tekintetét, ámulatát a színes fények láttán, és persze az örömárban úszó rokonságot – nekünk csak büszkén kell hallgatnunk a bókokat. Ehhez képest az első karácsony rendszerint máshogy alakul… A közelgőkről nem is beszélve!
A kivédhetetlen karácsonyi fotózás
Szó szerint (és átvitt értelemben is) tegyük tisztába: most azokról a karácsonyokról lesz szó, amikor a gyermeked már igazán tudatában van önmagával, tehát nem néhány héttel karácsony előtt született.
Ebben az esetben legfeljebb annyi fog történni veletek az ünnepek során, hogy akkor alszik el, amikor mindenki rátok vár a karácsonyi vacsorával, lebukja a frissen vasalt blúzodat, nyakig aranysárgára színezi a méregdrágán vett ruhácskáját, és persze torkaszakadtából üvölteni kezd, amikor meglátja a fotóst.
Ez utóbbi jó eséllyel később is előfordul majd, hiszen, ahogy gyereke lesz az embernek, valahogy kényszert érez rá, hogy a fontos eseményeket percre pontosan megörökítse.
Ám erre messze nem elegendőek az otthoni képek: minimum fotóstúdióba kell menni, ahol a több órányi kattintgatás eredménye – jó esetben – egy-két vállalható kép, amit aztán lehet mutogatni és persze ajándékozni a rokonságnak.
Takarítani? Most komolyan: minek?
Háromfajta anyuka létezik a takarítást illetően: az egyik megállás nélkül, egész nap takarít és pakol, ez a szokás pedig csak fokozódik karácsony tájékán.
A második anyuka magasról tesz a kupira, mert pontosan tudja, hogy pár perc múlva minden pontosan ugyanúgy fog kinézni – ő valóban csak azt rakja odébb, amit tényleg nagyon muszáj.
A harmadik anyuka pedig közbe-közbe nekilát takarítani, de ha teheti, inkább berúgja a játékot a kanapé alá.
A karácsonyi nagytakarításnak egyébként sincs túl sok értelme, gyerek mellett főleg. Az ablakpucolás kész rémálom, mert mire észbe kapsz, ott áll mögötted a lurkó a létrán, és a nagyival amúgy is bohóckodnak egy jót délután, aminek eredményeképpen az összes ablakot telerakják kicsiny, édes, de nagyon koszos és nagyon zsíros kézlenyomatokkal.
Előbb-utóbb mindenki a harmadik típusnál köt ki: a stréberek is feladják karácsonykor, és a nagyon lusták is erőlködnek egy kicsit a látszat kedvéért.
Közös süteménykészítés
Minden bizonnyal neked is a filmekben látható, idilli jelenetek jutnak eszedbe a karácsonyi sütésről, főzésről.
A kisgyermek édesdeden ücsörög a pulton, anyának adogatja a hozzávalókat, kedvesen gyúrogatja a tésztát, szaggatja a formákat, és incselkedve legfeljebb az orra hegyére biggyeszt egy leheletnyi cukormázat.
A valóság ehhez képest az, hogy minden, de tényleg minden lisztes, vajas és csokis lesz. Az egy dolog, hogy hajat kell mosni, de hogy kerül tészta a plafonra, és mikor landolt a tepsiben (majd a sütőben) a kutya a nyakörve?
Ezek a rejtélyek örökre karácsonyi talányok maradnak, de az biztos, hogy a gyerkőc negyed órán belül megunja a projektet, és te este, alvásidőben egyedül fogod pingálni a mézeskalácsokat.
Eközben persze átkozod a percet, amikor eszedbe jutott, hogy dupla adagot süssetek, mert naivan abban reménykedtél, hogy ez aztán szuper jó buli lesz. Végül is az lett, csak nem neked.
Az első hó
Amit elképzelsz: teljes ámulat a hópelyhek láttán, könnyed szánkózás, esetleg hógolyózás, miközben a hideg eszedbe sem jut. A rövid játékban jól elfárad a csemete, amit odabenn pihentek ki, forró kakaó, és egy számodra is értékelhető mese társaságában.
Ehhez képest húzhatod a szánkót a havon (már ahol van), amúgy erőlködhetsz a betonon és a leszórt járdán.
Az arcodba vágja az északi szél a jéghideg havat, a gyerek pedig három óra elteltével sem akar bemenni, mert olyan jó móka hó angyalkát készíteni és anya kabátjába tömni a havat – amit persze apa tanított nagy büszkén a kis drágaságnak.
Eközben te azon aggódsz, vajon elég volt-e háromszor anorákot cserélni rajta, nem hűlt-e ki a teája a cumisüvegben, mennyire volt mérgező a jégcsap, amit elnyalogatott, és nem fog-e megfázni éppen szentestére.
Eláruljuk: de. Senki nem úszhatja meg, hogy legalább egy fontos ünnep során ne betegedjen le a gyereke már az első évben.
Viszlát, karácsonyi dekoráció!
Sajnos el kell keserítenünk: nem azért, mert eljött az újév, hanem mert eleve nem is érdemes túlzásokba esned a dekorálással egy totyogó mellett. Érthető módon minden érdekli, mindent felfedezne, az újdonságokra pedig ez halmozottan igaz.
Tuti, hogy az összes díszt lepakolja, amit elér, ha pedig nem éri el, akkor megoldja, hogy valahogy lepiszkálja.
Ha voltál olyan naiv, hogy a földre tetted a karácsonyfát, akkor most konstatálhatod, hogy a dekoráció tökéletes: felül.
Így legalább pontosan látszik, mennyit nőtt a gyermeked. Arra ne is számíts, hogy bontatlan szaloncukrot, vagy ép díszt találsz az alsó területen, de jól megúszod az ünnepeket, ha a fa állva marad, és senki sem próbál felmászni rá.
Gyertyáról, átforrósodó led füzérekről ne is álmodozz, ha nem akarsz a sebészetre rohanni az ünnepek során.
A kulcsfontosságú ajándékkérdés
Mindig sarkalatos téma az ajándékozás. Nem akarsz túl sokat vásárolni neki, de nem szeretnéd azt sem, hogy bármiben hiányt szenvedjen. A rokonok – jó esetben – megkérdezik, mit vegyenek a gyermekednek.
Így legalább nem fogja megkapni azt a babát, aminek még a reklámját is utálod, de cserébe hallgathatod, hogy „bezzeg a papa milyen jó ajándékot vett nekem”.
Kis tündérkéd majd csak akkor jön rá, hogy a tuti tippek tőled vannak, amikor neki is gyereke lesz. Azt is könyveld el, hogy nem vehetsz jó ajándékot: ha a gyermeked imádja, anyósod biztos beszól, hogy „ehhez még kicsi”, meg egyébként is, „minek kellett ilyen drága ajándékot venni”.
Bár az első karácsonykor mindent tökéletesre szeretnél, és órákat szánsz a csomagolásra, hamar rájössz majd, ennél feleslegesebb dolog nincs is.
Hihetetlen, hogy lehet egy gondosan megkomponált csomagot pár másodperc alatt miszlikbe aprítani (vagy éppen duzzogva földhöz vágni, amiért tele van celluxozva), de ennek nagy művészei a gyermekek.
De ami pótolhatatlan
Többségünk díjazná, ha nem szűnnénk meg létezni csak azért, mert gyerekünk születik. Például mi is kapnánk személyre szóló ajándékot, nem csak olyat, amivel tökéletesebben gondozhatjuk szerelmünk gyümölcsét.
De mégis akadnak olyan dolgok a gyermekkel töltött karácsonyban, amik garantáltan pótolhatatlanok. Ilyen minden régi hagyomány, pl. az adventi naptár: ezt a szokást egész biztosan csak a csemetéddel eleveníted fel újra (cserébe egy nap milliószor elmondhatod, hogy nem, a következő ablakot csak holnap bonthatjuk ki).
Ismét izgalmas lesz a várakozás, örömteli az ajándékvásárlás, a csomagolás és a bontogatás. Pótolhatatlan az öröm, ami a kicsiny arcra kiül a meglepettség és a boldogság eredményeképpen, és a hála, amit azért adhatsz, mert a családoddal békességben, szeretetben és egészségben töltheted az ünnepeket.
Oké, nem ezt gondolod hullafáradtan, lisztes hajjal és egy taknyos orrot törölgetve, de vigasztaljon, hogy a bosszantó dolgokon jövőre már csak mosolyogni fogsz. Leginkább azért, mert később sokkal nagyobb szívások jönnek.
Boldog karácsonyt!
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!