Ahogy beköszönt a szeptember, úgy érzem, valaki kikapja a kezemből a kormánykereket, tövig nyomja a gázpedált és kaján vigyorral az arcomba vágja: „Pár hét és karácsony!”
Sokszor az a benyomásom, hogy ilyenkor a napjaim egyszerűen kifolynak a kezeim közül. Ha te is álltál már tanácstalanul a naptárad felett azon tűnődve, hová tűnt el ez az értékes „köztes idő” és mikor jött ennyire közel az ünnepi időszak, megnyugtathatlak: nem vagy egyedül ezzel a nyomasztó tapasztalattal. Az „időgyorsulás” mögött ugyanis egyszerre állnak biológiai, pszichológiai és társadalmi tényezők, amelyek észrevétlenül formálják át az érzékelésünket.
A tested lassítana, de a teendők sokasodnak
Igen, tudom, sokaknak megváltás a nyári szünet után az iskolakezdés és sem tudnám a szívemre tenni a kezem, miközben azt mondom: „én ezt cseppet sem vártam”. Örülök, hogy újra van rendszer, kiszámítható napirend és bónuszként némi szabadon beosztható idő az életemben. De a nyárral többet nyerek, mint amennyit veszítek. Ott vannak az éjszakába nyúló programok, az egész évben várt nyáresték, az utazások, a baráti találkozások és a lusta családi strandolások. Ősszel viszont az első, ami szembejön velünk, az a hideg idő és a kevesebb napfény, ami azonnal alaposan meg is nyirbálja az általános jókedvünket. Olvass még a témában
„Ha ezt rendeli az étteremben, rögtön tudom, hogy igazából nem gazdag” – Ultragazdagok mesélnek arról, mi leplezi le, aki csak gazdagabbnak akar tűnni
Kinek a hibája, ha a mesterséges intelligencia jobban megért, mint a párod?
96 éves nagyik hódítják meg a TikTokot – de miért is várnánk el az idősektől, hogy láthatatlanná váljanak?
A Végítélet lapja: ezt üzeni a novemberi Tarot kártya a mély, transzformatív energiák mellé
A hideg hónapokban a természetes fény hiánya az egyik legelső és leginkább érezhető jelzés a szervezetünk számára.
A csökkenő napfényes órák száma – ugyanazon napi ritmus mellett – könnyen felborítja a belső, cirkadián ritmusunkat, miközben a megnövekedett melatoninszint miatt fáradékonyabbak, tompábbak leszünk. Kevesebb az igazán éber óránk, emiatt kevésbé tudjuk megélni aktívan a mindennapokat – olyan, mintha minden sűrűbb, sürgősebb lenne.
Ezzel párhuzamosan az agyunk memória-feldolgozási sajátosságai is beleszólnak a folyamatba: nyáron a rengeteg új inger, a szabadtéri programok és az utazások folyamatosan megszakítják a rutint, az agyunk pedig tele van elraktározandó részletekkel, élményekkel. Amikor viszont beszorolunk a négy fal közé, az ismétlődő, monoton napokat a memóriánk másként tárolja, így visszatekintve úgy tűnik, mintha hetek szálltak volna el egyetlen pillanat alatt.

A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






