Világszerte 350 millióan vannak. Betegségükről több millió oldalnyi kutatási anyag és elképesztő mennyiségű művészeti alkotás szól – mégis kevesen értik a kívülállók közül, hogy a depressziósok min mennek keresztül.
Az emberek összekeverik a szomorúsággal
Sokan élnek abban a tévhitben, hogy a depresszió egyfajta túlzott szomorúság, illetve annak a következménye. A köznyelvben elterjedt „depi” kifejezés is erre utal, amivel az átmeneti elkeseredettséget szokás jelölni.
A depresszió azonban egy diagnózis, egy hangulatzavar, egy orvosi kifejezés. Az érintettek agyának kémiai egyensúlya valamilyen tényező miatt megváltozott, és a terápia célja ezt helyreállítani.
A kórkép része egyébként túláradó öröm is lehet, amennyiben mániás depresszióról, vagy más néven bipoláris zavarról van szó.
Nincs apró győzelem, csak nagy
A krónikus depresszióban szenvedők számára nincs kicsi, mindennapi győzelem: kizárólag hatalmas diadal létezik.
Míg az egészséges emberek számára egy-egy nap mozzanatai rutinszerű cselekvésnek tűnnek, depresszióval előfordulhat, hogy valamennyi cselekvés kihívást jelent. Tudod például, hogy a betegek miért fekszenek naphosszat az ágyban?
Hát nem azért, hogy vidáman sorozatokat nézzenek, és közben pizzát majszoljanak! Hanem azért, mert egyszerűen képtelenek rávenni magukat, hogy kimásszanak. Úgy érzik, mintha az izmaik nem tudnák rászánni magukat a feladatra.
Nem csupán lelki probléma
A legtöbben hajlamosak feltételezni, hogy a depresszió „mindössze” a hangulatra és az érzelmekre terjed ki. A legtöbb páciens azonban olyan fizikai tünetektől is szenved miatta, melyek tovább rontják az életminőséget.
Ez bonyolíthatja a helyzetet, mivel nem a mentális baj számlájára írják a testi gondokat, hanem fordítva – így nem jó helyen keresik a megoldást, nem is tekintik magukat depressziósnak.
A fejfájás, a derékfájás és a különböző ízületi panaszok általánosnak számítanak, csakúgy, mint az emésztési problémák.
Már nem szerez örömet, ami régen
A depresszió az élet legapróbb szépségeire is kihat – úgymint a barátokkal töltött időre, a kirándulásra, vagy a partner ölelésére. Valahogy minden kevésbé izgalmasnak tűnik az érintettek számára.
Nem túlzás tehát kijelenteni, hogy ez a betegség drámai mértékben megváltoztatja a mindennapokat. Az érdeklődés elveszítése a testi tünetekkel együtt első számú diagnosztikai támpont az orvosok számára.
Fontos tehát, hogy a lelki támogatás ne csak élményhajhászatból álljon, hanem figyelmes hallgatásból is.
Nehéz beszélni az érzésekről
A depressziósok számára hatalmas feladatot jelent a saját érzéseik megfogalmazása.
Egyrészt azért, mert az érzetek ismeretlenek lehetnek a korábbiakhoz képest, másrészt pedig az illető sejti: a környezetében a többiek nem osztoznak ebben. Tartanak tőle, hogy ezzel egyfajta megbélyegzést érnének el.
Egy kutatás szerint a mentális betegséggel küszködők mindössze egynegyede(!) véli úgy, hogy az emberek együttérzést tanúsítanak feléjük.
Mindenki máshogy éli meg
A depresszió nem olyan, mint egy torokfájás – pedig utóbbi is egy kicsit „személyre szabott”, hiszen nincs két egyforma test és tudat. Ezt a betegséget azonban mindenki más okból, más tünetekkel és más kezelési módokkal tapasztalja meg.
Van, akinek elengedhetetlen a gyógyszeres terápia, míg másnak elég pszichiáterhez járnia. És persze szép számmal akadnak, akiknek mindkettőre, plusz még valamilyen alternatív módszerre is szüksége van.
Éppen ezért nem szabad egyik beteget összehasonlítani a másikkal, vagy általános következtetést levonni a kórképpel kapcsolatban.
Végezetül hozzátennénk, hogy a depresszió nem negatív személyiségvonás, nem „gyengeség”, és nem szégyellnivaló bélyeg. Egy betegségről van szó, amiből mindenki kilábalhat, aki megtalálja a számára megfelelő kulcsot.
VIDEO 10 ecset, ami nélkül lehet sminkelni, de nem érdemes
