„Úgy éreztem, neked már amúgy sincs ott a helyed”
Azt mondta, úgy érezte, nekem már amúgy sincs ott a helyem. Hozzátette, hogy nem rosszindulatból csinálta, csak amikor vágta a képet, az jutott eszébe, hányszor nem értem rá hazamenni, hányszor kellett egyedül vinnie anyát az orvoshoz, és hogy szerinte a kép legyen azokról, akik tényleg ott vannak a mindennapokban. Mondta, hogy nem akart bántani, csak egyszerűen úgy érezte, nem lenne helyes, ha én is rajta lennék.
Nem vitatkoztam vele. Igaza volt abban, hogy ritkán megyek haza, és abban is, hogy ő viseli anyánk gondozásának terhét már évek óta, amíg én egy másik városban élem az életem, és csak hétvégére, ünnepekre ugrom haza. De attól még fájt, hogy erről egy kattintás döntött helyettem, méghozzá úgy, hogy senki nem szólt róla előre.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
