De mi áll ennek a hátterében?
A férfiak a legtöbbször nem gondolnak arra, hogy ők ne lennének támogatóak, ne állnának ki feleségeik mellett. Sőt, elmondásuk alapján örülnek az ő sikerének, az anyagi jólétének egészen addig, amíg a nők munkakörülményei nem kezdenek bezavarni a saját karrierjükbe. Onnantól kezdve viszont a legtöbb férfi hozzáállást változtat és – mondjuk ki – önzően kezdenek viselkedni.
A témában született egy olyan felmérés, amit Pamela Stone és Meg Lovejoy készített. Kiderült, hogy a nők kétharmada már döntött úgy, hogy elhagyja a karrierjét a párkapcsolata miatt. Ez meglepő annak tükrében, hogy a résztvevők szinte egyöntetűen támogatónak minősítették férjüket.
Ráadásul a felmérés alapján tudjuk, hogy a férjek nem voltak hajlandóak megváltoztatni saját munkarendjüket, vagy többet segíteni a családi feladatokban akkor, amikor a nőknek erre szükségük lett volna az előrelépésük érdekében.
A Harvard Business School által végzett, hallgatói felmérés szintén megerősítette ezt az eredményt, ám egy másik szempontból. Ebből a kutatásból kiderült, hogy a férfiak több mint fele arra számított, hogy karrierje elsőbbséget élvez felesége karrierjével szemben. Ehhez képest szinte egy nő sem számított arra, hogy saját karrierje lesz az első, ha olyan helyzet adódik, amiben mérlegelni kell.
Azt gondolhatnánk, hogy ez az idősebb korosztály berögzült, rossz szokásaiból ered, de ez nem igaz. A felmérések azt mutatták, hogy a fiatalabb férfiak még kevésbé képesek elköteleződni az egyenlőség mellett.
Úgyhogy sajnos azt kell mondanunk, az egyenlőség terén nem csak fizikai akadályokat kell legyőznünk. Nem csupán a munkahelyünkön kell kivívnunk magunknak az elismerést. Nagyon úgy tűnik, ha nőként karriert és boldog családot (de legalább kiegyensúlyozott párkapcsolatot) szeretnénk, akkor a legfontosabb feladatunk az, hogy egy maximálisan támogató és odaadó partner mellett tegyük le a voksunkat.