Asszimilálódás
Régen idegesített, hogy amikor egy nő így kezdte a mondandóját, hogy „anyaként én…”, „két gyerekem van, tehát…” vagy „mint szülők, mi a férjemmel…” Forgattam a szemem, hogy mégis ezekkel mi történik ilyenkor, a személyiségük elpárolog?!
Aztán gyerekem lett, és az első pár évben azon kaptam magam, hogy én is ugyanígy beszélek. Beláttam, hogy az anyaság a férfiaktól nem, de a nőktől az egész életüket követeli, ez van.
Viszont már kezdek „kigyógyulni”, ugyanis annyira elegem van abból, hogy minden percem a gyerekről szól, hogy azon ritka alkalmakkor, amikor nincs velem, már nem akarok róla beszélni. Szeretem, imádom a kölyköt, ő a mindenem, de olyan keveset élhetem a saját életem, hogy azok a pillanatok olyanok, mint amikor egy fuldokló levegőhöz jut. Olvass még a témában
Terv szerint indult, olasz módra végződött: ezért ér fel valódi önismereti tréninggel egy mediterrán út
„Örülök, hogy megkért, de utálom a gyűrűmet” – Titkok, amiket évek alatt sem osztottunk meg a párunkkal
6 növény, ami a barátságot szimbolizálja – ezt add a legjobb barátnődnek
„Sok férfi az öngyilkosság szélén áll, a társadalom meg kineveti” – férfiak randigurujaként ezt a 7 dolgot üzenem a nőknek
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
