A gazdival összebújni
Rettenetesen félt a vihartól, a tűzijátéktól és a petárdák hangjától, a nyugtatókra pedig egyszerűen nem reagált. Az egyik égszakadással-földindulással tomboló éjszakán azt hittem, darabjaira esik szét, annyira reszketett.
A szívem szakadt meg, hogy eszköztelen vagyok, nem tudok segíteni, pedig még a fülét is bedugtam, hátha kevésbé érzékeli a zajokat. Olyan szorosan húztam közel magamhoz, amennyire csak lehetett. Azt kívántam, bárcsak pajzssá válnék, ami mögé nem érnek el a külső ingerek. Szinte már teljesen rajta feküdtem, attól féltem, hogy összeroppantom. Álomba remegte magát. Reggel ijedten ébredtem, hogy lehet, már nem is él… Békésen aludt a testem alatt.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
