Orvosok mesélnek betegekről, akik nem fogadtak szót és majdnem belehaltak

Egy fiatal srácnak fájt az oldala, egyértelmű volt, hogy vakbél, azonnal meg akartam műteni. Ő azonban felhívta a szüleit, akik hazaparancsolták, mondván jövő héten fontos vizsgája van az egyetemen. Beszéltem a szülőkkel, mondtam nekik, hogy jobb még akkor műteni, amikor még nem repedt meg a bél, de nem hallgattak rám, a srác saját felelősségére távozott. Pár óra múlva – pont a műszakom végén – került vissza, természetesen már súlyos állapotban. A műtét sikerült, de így a kórházi lábadozása kétszer annyi ideig tartott.

Az egyik anyukának hiába mondtuk többször is a nővérekkel, hogy a koraszülött babájának ne adjon szájrapuszit. Akkor is figyelmeztettük, amikor náthás tünetekkel – tüsszögés, folyó orr – jött látogatni a picit, de nem hallgatott ránk. A baba elkapta, lélegeztetőre került és napokon keresztül kétséges volt, hogy életben marad-e. Nagy nehezen gyógyult csak meg.