Iskolába készülő lányomnak egyre több kérdése van a világról. Ki az a bácsi a plakáton? Mi az, hogy Ukrajna? Mi történik ott? Miért van lezárva a híd, és miért van ott olyan sok ember?
A kérdéseire nemcsak azért nehéz választ adni, mert nagyobb összefüggéseket kell elmagyarázni egy óvodás gyerek szintjén – ami azt illeti, ez még a dolog egyszerűbb része. A probléma ott kezdődik, hogy nem akarok a lányomnak hazudni, de közben persze anyaként meg is akarom védeni a világ dolgaitól, és nem akarok félelmet ültetni belé — pedig olyan dolgokról kérdez, amiktől én is félek.
De mégis hogyan érdemes hozzáfogni ezekhez a nehéz beszélgetésekhez, amikor a téma elkerülhetetlenné válik? Olvass még a témában
„A gond az, hogy azt hiszed, van időd…” – 10 kőkemény idézet, ami nem esik jól, de fontos tudni
Túlmegy a határon vagy szükséges szabályozás? A diákok megjelenését akarja szabályozni az iskolánk
A lakásod legőszintébb pontja: a lim-lom fiók, amit tuti te is szégyellsz
Az alaposságom a pótcselekvésem, ha szétesik az életem – ekkor döbbentem rá
Első az őszinteség
A gyerekek rendkívül érzékenyek a körülöttük zajló eseményekre. Még akkor is, ha nem értik pontosan, mi történik, érzik a feszültséget a felnőttek viselkedésében, a hírek hangulatában, vagy akár az iskolai beszélgetések során. Ezért ha elhallgatjuk előlük a valóságot, az gyakran még nagyobb szorongást vált ki, mint egy őszinte, de kíméletes beszélgetés.
Fontos azonban a gyermek életkorához és érettségéhez igazítani az információt. Egy kisebb gyermeknek nem kell minden részletet tudnia, míg egy serdülő már értékeli a bonyolultabb magyarázatokat is. Az őszinteség nem azt jelenti, hogy mindent azonnal meg kell osztani — sokkal inkább azt, hogy nem hazudunk, és nem bagatellizáljuk el az események súlyát.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
