A döntés
Nem úgy indultunk a férjemmel, hogy mindent én csinálok, ez valahogy fokozatosan, három év során alakult így. Ő mindig egy kicsit kevesebbet csinált, én mindig egy kicsit többet.
Akkor ocsúdtam fel erre a szomorú – és szánalomraméltó – valóságra, amikor három hét alatt nem tudtam összehozni egy találkozót a legrégebbi barátnőmmel, aki külföldről látogatott haza.
Akkor úgy döntöttem, hogy elmozdítom az uramat a kizárólagos prioritás pozíciójából. Közöltem vele, hogy ez így nem állapot: Olvass még a témában
Nem gondoltam, hogy a szomszédom miatt kell majd „azt a beszélgetést” előbb lefolytatnom a gyerekemmel
„Velem kedves volt, ezért nem érdekelt a dolog” – Ezért ne hunyj szemet, ha abúzust látsz
„Ha nekem van hobbim: rossz anya vagyok, de ha a férjemnek, akkor ő a szenvedélyének él” – Kettős mérce a nemek között
„Kreált egy másik személyiséget, hogy az ágyába csábítson” – Férfiak durva hazugságai a szex érdekében
Befejeztem, hogy mindent én csinálok és ezentúl nem szervezem köré az életem.
Először csak nézett, aztán megértette. Miután ismét megosztottuk a teendőket, elmúlt belőlem a neheztelés, jobb lett a közérzetem, nőtt az önbizalmam és a legfontosabb: ő újra elkezdett tisztelni.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
