A buli
Megszerveztem a szülinapi bulimat, bevásároltam egy rakás ételt, italt, készítettem ötféle süteményt, majd egy nappal előtte a „barátaim” közölték, hogy egy másik buli is lesz aznap (valami távolabbi haver házibulija) és ugye megértem, hogy ők inkább oda mennének. Három ember jött el hozzám, abból is kettő egy órán belül lelépett a másik házibuliba.
Programok
Akkor jöttem rá, hogy én vagyok a baráti társaságom legkevésbé kedvelt tagja, amikor végre feltűnt, hogy minden közös programot én szervezek és azokból is a felét lemondják a többiek az utolsó pillanatban. Amikor tudatosult bennem, hogy ők engem maguktól sosem hívnak. Onnantól kezdve nem szerveztem programokat és nem is találkoztam velük többet, ugyanis továbbra sem hívtak el sehova.
Olvass még a témában
A cset
Lemerült a telefonom és elkértem az egyik barátnőmét, hogy írhassak egy üzenetet. Észrevettem, hogy van egy groupchat a messengerében, ami a nevemet viseli. A cset többi tagja a maradék négy legjobb barátnőm volt és arról szólt, hogy én milyen ciki és gáz vagyok. Kielemezték kinézetem: a hajam, a súlyom, a ruháimat. Azt is, hogy milyen rosszak a poénjaim és milyen kínosan érzik magukat társaságban a viselkedésem miatt. Ez az öt lány volt az összes barátom, az egész közösségi életem, nekik mondtam el minden bajom és naivan azt hittem, szeretnek engem.
A cikk folytatódik, lapozz!
