Az idősebb korosztály idegenkedik a bankkártya használattól. Nem ismerik ki magukat ebben a jogszabályokon alapuló, technikai kütyüket igénylő világban. Sokáig volt kérdés, hogy miért nem tanítják meg gyerekeinket – például – az iskolában a „bankolásra”, hiszen felnőve életük szerves, nélkülözhetetlen része lesz ez a tevékenység…
Bankfüggőség
A kulcsszavak: kényelem, önálló vágyak, irányított vágyak, vagy a legrosszabb esetben anyagi szükség.
Ez egyszerű ravaszság a bankok részéről, melyet, ha ügyvédi háttérrel, politikai lobbival „feltupíroznak”, komoly veszélyt jelent az egyén és a társadalom számára.
Miért? Mert az emberek az alapvető jogszabályokkal sincsenek tisztában, ezen felül a szerződések nagyon bonyolultak – szinte átláthatatlanok. Egy szerződés aláírása azonnali előnyökkel jár, ám azzal is, hogy ez egy jogi alapon működő „házasság”. Így a kötelezettség szinte örökre szól, de legalábbis évtizedekre.
Miért? Mert olyan sok, bonyolult szálon fut a dolog, melyből csak komoly tárgyi, jogi tudással, biztos anyagi háttérrel lehet csak kiszállni.
Banki csapda
A felállás a következő: a bankba belép egy olyan ember, aki alapvetően emocionális, azaz vágyai irányítják – ez a normális, hiszen nem lehet mindenkinek közgazdasági, jogi azaz reál gondolkodása, alapvégzettsége.
Az egyén szeretne valamit megvalósítani, ám nincs jogi tárgyi tudása, nem ismeri a speciális banki, hivatalos nyelvezetet, nincs elég tapasztalata az előrelátáshoz, ahhoz, hogy teljes felelősséggel tudjon dönteni.
Így nem tehet mást, elfogadja a banki „okosok” feltételeit, érveit. Azaz átlagember, nem egy „paranoiás” módjára dönt – hisz abban, hogy nincs számára, személyre szólóan csapda.
A banki „kultúra”, vagy inkább mézesmadzag
A fogyasztói társadalom – melyben élünk – alapja a banki „kultúra”. Bankkártyát már szinte mindenki tud használni. Ez a könnyebbik része a dolognak.
Ám, ha telefonon hív fel minket egy banki üzletkötő, aki – mondjuk – hitel termékeit kívánja eladni nekünk, nem tudunk hirtelen mit kezdeni a dologgal.
Többnyire nemet mondunk, ám már ott van a „bogár a fülünkben”: megszerezhetjük, megvalósíthatjuk álmainkat.
Az ember úgy működik, hogy vágyai felett önuralmat gyakorol, egészen addig, míg érzékenyebb pillanatában (mely mindenki életében természetesen előfordul) a vágy győz a ráció, önuralom felett.
Agresszív értékesítési gyakorlat
A tévé reklámok burkoltan vagy direkt megmondják, hogy mit „szeressünk”, mit akarjunk.
Ha elsőre nem is hiszünk, már akkor is – szintén – ott van a „bogár a fülben”. Ez előbb-utóbb, ha máskor nem is, de karácsonykor biztosan beérik, tehát vásárlóvá, fogyasztóvá válunk.
Ilyen időpont még az iskolakezdés időszaka, a húsvét, és a nyaralás időszaka kapcsán a divatos utak és a hozzá tartozó termékek, például a szuper fényvédő faktoros krém, divatos és „olcsó” nyaralóhely, stb.
A banki üzletkötőt pénzzel, tárgyi és egyéb juttatásokkal motiválják, melyek kapcsán megindul a szisztematikus adathalászat a potenciális ügyfelek között – ők potenciális ügyfélnek nevezik. Ezt a viselkedést szervezetten, a vásárlói magatartást kielemezve tanítják nekik. Tehát „levakarhatatlan” lesz az üzletkötő.
Bankkártya gyerekeknek – a mézes madzag
Tetszik, nem tetszik, ez egyfajta célzott nevelés, a fogyasztói társadalom és banki „kultúra” későbbi, könnyebb elfogadására. A veszély az, hogy ez az irányú nevelés a szülők kezéből kicsúszik, hiszen nem minden szülő tanult közgazdaságtant, jogot.
Egy bankkártyával olyan eszközt adunk a gyerek kezébe, mellyel – nagy eséllyel – a gyerek saját életminőségét veszélyeztetheti majd, ha nincs kellő mennyiségű tudása. Ugyanis azt fogja gondolni, hogy gyerekkora óta biztonsággal „bankolt”, minden fontos, rá vonatkozó helyzetet ismer, nem kerüli el figyelmét semmi. Pontosan tudjuk, hogy ez nem így van…
Ma, a gyerekek kezében tízezer bankkártya van, igen kedvezményes feltételekkel.
Sok ilyen jellegű banki szolgáltatás „bebukott” az érdeklődés hiánya miatt, nem véletlenül. Okosodnak a negatív tapasztalatok által a szülők.
Egy bankszemléletű társadalomban, ahol a szülők sokkal tájékozottabbak, jogaikért határozottan ki tudnak állni, talán működő képes alternatíva a gyermek-bankkártya, ám Magyarország nem ez a hely. A magánvéleményem: szerencsére.
Már minden országban komoly problémák vannak a bankokkal, azok szerződéseivel, Európa szerte sok per zajlik, hiszen rengeteg ember életminőségét nagyban rontotta, tette tönkre az ész nélküli „bankolás”.