Gyerekkoromban az utazás ritka, kivételes esemény volt. Egy-egy nyaralás évente talán összejött, de általában ugyanoda mentünk: közeli, ismerős helyekre, itthon. Akkoriban még nem volt divat a világjárás, és nem is volt egyszerű. Útlevél kellett, időnként engedélyek, hosszú szervezés. Az utazás luxus volt, nem életforma.
Megtanulni megérkezni, nem csak elindulni
Tizenévesen egyre több buszos kiránduláson vettem részt – hol a családdal, hol az iskolával –, és minden alkalommal úgy éreztem, kicsit tágul a világom. Egész nyarakat dolgoztam végig, csak hogy a szezon végén én is útra kelhessek.
A mai napig emlékszem, mennyire büszke voltam, amikor a saját félretett, hétvégi munkákból keresett pénzemből jutottam el Koppenhágába.
Olvass még a témában
„Átlátszó férfi futott az autó elé” – 7 furcsa történet, amire nincs ésszerű magyarázat
Egy gyakorlat, amivel összehangolod a jobb és bal agyféltekéd
A halál ezer arca: így jelenik meg álmunkban és ezt jelenti valójában
„Ha egy férfi kollégám félbeszakít, nem elhallgatok, hanem megemelem a hangom” – 10 nő története, akik határokat húztak a férfiakkal szemben
Később a párom külföldi munkát vállalt, ráadásul olyat, ami nem helyhez kötött: így az utazás a mindennapjaink részévé vált. Amíg tanultam, szakdolgozatot írtam, vagy épp elkezdtem az online munkáimat, sokszor vele tartottam. Volt, hogy hónapokat töltöttünk egy arab országban, máskor hosszú heteket (a semmi közepén) Dél-Olaszországban, Boszniában vagy éppen a Holland határ mellett. Én pedig megtapasztaltam, mennyire más ott élni valahol, mint „turistáskodni”. Alkalmazkodni, időnként óvatoskodni, megtanulni, hogyan élnek az emberek, mire büszkék, mit tartanak fontosnak…
Persze voltak olyan időszakok is, amikor az utazás inkább munka volt, mint élmény. Heti hat nap dolgoztunk, és csak a hetedik volt szabad. Volt, hogy döntenünk kellett: hazamegyünk a családhoz, vagy inkább útra kelünk, és megnézünk valamit, ami ott van a közelben? Bármennyire is fáradtak voltunk, sokszor választottuk a kalandot – utólag meg tudom veregetni a vállunkat, mert ez nagyon jó döntés volt.
