Aztán jött a lelassulás, amire nem teljesen voltam felkészülve
Idővel minden megváltozott, mert családot alapítottunk, lett egy kutyánk is és az utazások (legalábbis számomra) ritkábbá váltak. Jött az ovi, majd a világjárvány, és egyik pillanatról a másikra drasztikusan lelassult az életünk. Viszont annyi pozitív hozadéka lett a történtnek, hogy több ezer kilométer helyett most már csak egy méter választ el minket: mindketten egy nagy asztalnál dolgozunk, itthonról.
Eleinte furcsa volt a „mozdulatlanság”. Hiányoztak az új benyomások, rossz volt, hogy nem lebegett előttem a következő úti cél, a sorára váró projekt.
De idővel rájöttem: némi szervezéssel most először nem a munka vagy a körülmények határozzák meg, mikor és hova utazunk. Most már mi döntünk. És ami külön ajándék: nem az egzisztenciateremtés vagy a felújítás viszi el a pénzünket, hanem a választott élmények. Olvass még a témában
