Július az LMBTQ+ emberek hónapja, így ebből az alkalomból különleges filmválogatással készültünk. Az alábbi mozik nem csak érzékenyítés céljából ajánlottak, az év bármely hónapjában, bármelyik filmezős estén megállják a helyüket – ahogyan az LMBTQ+ közösségnek sem csak egyetlen hónapban kellene teret kapnia.
Adéle élete 1-2. fejezet (La vie d’Adele / Blue Is the Warmest Color)
Adéle egy jól tanuló, visszafogott középiskolás, aki tanár szeretne lenni.
Egy napon találkozik Emmával, a haját kékre festő főiskolással, és hamarosan tagadhatatlanná válik a kettőjük közötti vonzalom.
A 2013-as Cannes-i filmfesztiválon a rendező, Abdellatif Kechiche Arany Pálma díjat kapott a filmért, ami egy fiatal lány érését, önmaga keresését, a szexualitása, nőiessége felfedezését mutatja be nagyon érzékenyen, ugyanakkor meglepő nyíltsággal és természetességgel.
Philadelphia
Természetesen nem hagyhatjuk ki a listánkról az 1993-as filmet, amivel Tom Hanks nem csak elnyerte az Akadémia díját, de úttörő szerepet játszott: ez volt az első olyan mainstream mozi, ami középpontjába olyan, akkoriban még komoly tabunak számító témákat helyezett, mint az AIDS, a homoszexualitás és a homofóbia.
A Hanks által megformált Andrew Beckett Philadelphia egyik legnagyobb vállalatánál dolgozik, kollégái elől eltitkolva szexuális irányultságát, és betegségét.
Amikor azonban mégis kiderül az állapota, és ürügyet kreálva kirúgják, Beckett megpróbál ügyvédet fogadni – meleg AIDS betegként egy multi ellen azonban nem sok esélye van. Nem is talál mást, csak az apróbb ügyekkel foglalkozó, afroamerikai és homofóbiás Joe Millert.
Szólíts a neveden (Call Me by Your Name)
Elio (Timothée Chalamet) a családjával minden évben ugyanabban az olasz kisvárosban nyaral, művészettörténész édesapja pedig minden évben meghívja egy tanítványát is.
Ezen a nyáron a magabiztos, gyönyörű és idegesítően magabiztos Oliver (Armie Hammer) érkezik, aki fenekestül felforgatja a fiatal Elio világát.
Az érzékeny, mély és gyönyörűen felépített film magával ragadóan mutat be egy napjainkban is tabunak számító témát, mely olyan idős, mint maga az emberiség.
Freak Show
A genderfluid Billy Bloom imádott, ám komoly gondokkal küzdő anyja eltűnik a képből, ezért a fiúnak apjához kell költöznie, akivel nem igen találják a közös hangot.
Az új városban Billy egy ultrakonzervatív középiskolába kerül, ahol az első nap rájön, hogy itt nem tolerálják a másságot.
A megaláztatások, a kirekesztés sőt a brutális bántalmazás ellenére azonban Billy úgy dönt, hogy nem olvad be a tömegbe, nem próbálja elrejteni azt, aki, sőt.
Merész lépésre szánja el magát és indul a bálkirálynői címért. Alex Lawther karaktere attól lesz annyira szerethető, hogy különcsége ellenére az első pillanattól kezdve könnyű azonosulni vele.
Holdfény (Moonlight)
A 2016-os filmet gyakran a 21. század legjobb filmjeként emlegetik.
A film Tarell Alvin McCraney nem publikált, önéletrajzi ihletésű drámáján, az In Moonlight Black Boys Look Blue-n alapszik és egy szinte alig feldolgozott témához, a szexuális útkereséshez és az identitás formálásához a kisebbségi közegben.
A film három része ugyanazon szereplő három életszakaszát mutatja be kisgyerekként, kamaszként és felnőtt férfiként.
Miközben a film univerzális kérdésekre keresi a választ (Mennyire vagyunk urai saját sorsunknak? Min múlik, hogy ki lesz belőlünk?) egy kisebbségen belüli kisebbség sokszor figyelmen kívül hagyott nézőpontjainak és problémáinak is fórumot ad.