A tiny house, vagyis apróház mozgalom az utóbbi időkben meghódította az internetet. De vajon tényleg a 10-20 négyzetméteres otthonoké a jövő?
Férjemmel a közös életünket egy 15 négyzetméteres garzonban kezdtük, aminek viszont elég nagy volt a belmagassága, hogy egy szint teljes értékű szobát alakítsunk ki a galériával kialakított „emeleten”.
Az apró életteret gyorsan megszerettük, elsősorban azért, mert a miénk volt: az egyre jobban elszálló ingatlanárak mellett egyre több fiatal érzi úgy, hogy jóval kevesebb négyzetméterrel is beérné, ha azt a sajátjának tekintheti. A parányi otthon pedig egyébként is sok dologra megtanított minket, például, hogy a boldogság nem azon múlik, mennyi tárgyat birtokol az ember.
Valószínűleg az itt szerzett tapasztalataim miatt is van, hogy amikor én ma elképzelem az álomotthonomat, nem egy több száz négyzetméteres villára gondolok, hanem egy olyan, akár egy belvárosi lakóház kertjében is elférő kis házra, amely alig néhány tíz négyzetmétert foglal el. És nem vagyok ezzel egyedül: a bárhol elférő apróházaknak mára igazi kultusza lett világszerte.
A mozgalom számos hirdetője közül az egyik legkiemelkedőbbnek Elon Musk, a Tesla multimilliárdos főnöke bizonyult. Musk jócskán megdobta az apróházak imsertségét, amikor egy ilyet bérelt texasi Boca Chicában, miközben a SpaceX-es vállalkozásán dolgozott. „Otthonosabb érzés egy kis házban élni” – írta a Twitteren.
Rengeteg jó tulajdonság
Egy brit cég, a Tiny Housing Co szerint az apró házak rajongói a lakások zöld tulajdonságaival érvelnek a leggyakrabban. Ezek az otthonok kevesebb anyagot igényelnek az építkezéshez, és energiatakarékosak – a legtöbb átlagos brit otthon energiájának 20-30%-át használják fel. Felszerelhetők napelemekkel vagy szélenergiával, így a tulajdonos akár a hálózatról lekapcsolódva is élhet. Mobilitásra tervezve könnyebben elhelyezhetők a természet közelében. Gazdaságos, hordozható, környezetbarát, közösségbarát, jelzáloghitel-mentes – mi kell még?
Chris March a Tiny Eco Homes alapítója, Northumberlandben, Nagy-Britanniában, és három évig élt az egyik saját tervezésű belül fenyőburkolattal és cédrus tornáccal felszerelt, 7m x 2,5m, két hálószobás, két szintes otthonában, aminek elég magas volt a mennyezete ahhoz, hogy az emeleten sétálni lehessen. Szerinte egy ilyen otthon fel van szerelve „mindennel, amire a fiamnak és nekem szükségünk van”.
March cége körülbelül 15 apró házat gyárt évente. Az ügyfelek között szerepel David és Becky Westwood, valamint fiuk, Joss, akik egy szabványos modellt vásároltak 50 000 fontért (nagyjából 21 és fél millió forint). A család azt állítja, hogy az apróházban lakni „pontosan olyan, mint egy hagyományos házban élni”. Kezdetben egy kempingben helyezték el az épületet, ahol a havi bérleti díj több mint 500 font volt, de azóta átköltöztették egyik szülőjük kertjébe, hogy bérleti díj nélkül éljenek.
Új ház, kevesebbért
A telek ára kulcsfontosságú szempont (vagy buktató) lehet egy apró ház birtoklásában. March tulajdonában van az a föld, amelyre az ingatlanját építtette, de nagyon nehéz volt minden engedélyt megszerezzen ilyen kis négyzetméterű lakóingatlanra. Azt mondja viszont, hogy megérte: „Soha nem áll szándékomban „normális” házat építeni. Ez 200.000 fontba is kerülhet, de költhetek 60.000 fontot egy apró házra, és van egy vadonatúj házam a költségek harmadáért.”
March szerint egyébként éppen a bürkokrácia az, ami megnehezíti, vagy éppen ellehetetleníti azt, hogy valaki apróházban éljen. Gyakorlatilag lehetetlen állandó lakhatási engedélyt szerezni egy ilyen ingatlanra, vagy például állandó lakcímmel bejelentkezni. Pedig a megfizethető és környezetbarát otthonok sokak számára jelenthetnék álmaik megvalósítását és egy fenntarthatóbb jövőt.