Véleménycikk: Schuszter Borka
Pedig kedvelem őket. Tényleg.
Vannak közöttük kifejezetten jó fej nők. Gondoskodóak, figyelmesek, és olyan humoruk van, amin őszintén nevetek. Jó anyának tartom őket, és semmi kedvem hozzá, hogy kívülről ítélkezzek az életük fölött.
Csak néha nem tudom, miről beszélgessünk. Olvass még a témában
„Anya halála óta, azaz tíz éve nem beszélünk” – Miért távolodnak el a testvérek a szülők halála után?
Elegünk lesz valaha az AI-hazugságokból? Vagy már soha nem lesz zavaró, hogy nincs a tartalom mögött emberi jelenlét?
Ez egy jel, hogy átgondold, tényleg normálisak-e a dolgok, vagy csak megszoktad őket
Mennyire bírod a bizonytalanságot? Teszteld, hogyan reagálsz, ha nem tudod, mi lesz!
A gyerekekről természetesen rengeteget. Ki beteg, ki mit evett, mikor lesz az iskolai program, melyik gyerek kivel veszett össze, ki milyen különórára jár. Ezek fontos dolgok, hiszen közös az életünk egy jelentős része. De amikor megpróbálok egy kicsit arrébb lépni, sokszor hirtelen elfogy a közös téma.
Nem tudom, milyen filmet láttak utoljára. Nem tudom, mit olvastak. Nem nagyon járnak koncertre, színházba, moziba, kiállításra. Nem tudom, hol ültek be legutóbb egy barátnőjükkel egy italra. És sokszor azt sem, hogy egyáltalán mi érdekli őket a gyerekeiken kívül.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
