Borzongató és szívbemarkoló titkot őriz egy svéd püspök több száz éves koporsója, melyben a tudósok egy nem mindennapi történet szereplőire bukkantak.
Lund Peder Winstrup 17. századi svéd püspök koporsója már korábban is meglepte a kutatókat. A temetéshez használt növényeknek, és a kripta száraz levegőjének köszönhetően ugyanis a test, és a vele együtt eltemetett ruhák, kiegészítők feltűnően jó állapotban maradtak meg: a kesztyű ugyan kifakult, de még mindig látszik, hogy gondosan megmunkált bőr darab, a püspök arca pedig ugyan összeesett, vonásai még mindig felismerhetőek a korabeli ábrázolásokon.
Amikor azonban a halott püspök koporsóját nemrég röntgengéppel világították át, a felfedezés még döbbenetesebb volt: a férfi nem egyedül fekszik a koporsóban. Lábánál, a ruhái közé rejtve egy halott csecsemő pihen.
Kép forrása: eloctavosabio.com
A koporsót vizsgáló tudósok szerint az apró test a püspökkel együtt került a helyére, valószínűleg már halott volt, hiszen méretéből és fejlettségéből adódóan úgy tűnik, idő előtt jöhetett a világra.
Nem járt volna neki szent föld
A régészek egyelőre a további vizsgálatok eredményeire várnak, hogy kiderüljön, áll-e valamilyen rokoni kapcsolatban a püspök és a halott csecsemő. A legvalószínűbb magyarázatnak azonban az tűnik, hogy a holtan született baba talán egy házasságon kívül született gyermek volt, az ilyen gyerekeket pedig a kor szokása szerint nem temethették szent földbe, csak a temető mellé.
El lehet képzelni, hogy egy szigorúan vallásos világban, ahol valóban hisznek abban, hogy halálunk utáni üdvösségünk a végső nyughelyünktől, földi szokásoktól is függ, mekkora csapás lehetett ez egy gyermekét gyászoló anyának.
Éppen ezért nem nevezhető példa nélkülinek, hogy a törvénytelen, esetleg titokban világra jött és elhunyt gyermekeket mások koporsójában rejtették el, hogy így végül is a temetőben nyugodhassanak.
Sok forgott kockán
A körülmények ugyan egyelőre nem ismertek, és talán sosem derül fény rájuk, de ha valóban egy anya – vagy valaki más – rejtette titokban a püspök koporsójába a kis tetemet, akkor ezzel valószínűleg nagy kockázatot vállalt.
Nem nehéz elképzelni, milyen megtorlás várt volna arra, akiről kitudódik, hogy ilyen módon próbálja „meggyalázni” a püspök végső nyughelyét, és kijátszani az egyház törvényeit. A törvényen kívül született kis csecsemő békés pihenése mégis elég fontos volt valakinek ahhoz, hogy ilyen sokat kockáztatva is megadja neki a végső tisztességet.
A kutatók most azt remélik, a DNS-teszttel és további vizsgálatokkal sikerülhet kideríteni, hogy vajon a körülbelül 5 hónapra született magzat kapcsolatban állt-e valahogyan a püspökkel, vagy csak valaki, aki előkészítette a testet a temetésre, kihasználta az alkalmat, hogy egy gyermeket is nyugalomra helyezzen.
Bárhogyan is, titka közel 300 éven át biztonságban maradt.
A vizsgálatok végeztével a kutatók úgy tervezik, továbbra is közös koporsóban nyugodva teszik vissza a püspököt és a csecsemőt örök nyughelyükre.