Gyönyörű dolog a szülés és az a pillanat, amikor életet adunk gyermekünknek. A szülés előtti hetek már mindig nagy izgalomban telnek, ám amikor még a kiírt dátum utáni napokban sem szeretne világra jönni méhünk gyümölcse, az rendkívül idegesítő és stresszes tud lenni – a környezetünk „hasznos” beszólásairól nem is beszélve.
Mindenki izgatott már a várva várt nap környékén, amikor ki van írva a szülésre. Azonban vannak esetek, amikor bizonyos okokból a baba még nem akar megszületni akkor, amikorra azt a szülésorvos megállapította. A kisbabáknak csak kevés hányada érkezik meg a jeles kiírt napon, legtöbbjük vagy az előtte lévő hetekben, vagy pedig az utána következő napokban, némi késéssel látja meg a napvilágot. Az ember már nagyon izgul és ideges ilyenkor, hiszen alig várja már, hogy találkozhasson élete értelmével, és bizonyos tevékenységek már-már bizony nehézségekbe ütköznek. Vizesedik a lábunk, nehéz az egyre gömbölyödő pocak, a hólyagunkat nyomja a méhben vígan és aktívan tevékenykedő baba, a testi-lelki fáradtságról pedig ne is beszéljünk, ami ilyenkor úrrá lesz rajtunk. Mert a terhesség kilenc hónapja igenis megerőltető – főleg a harmadik trimeszter vége felé közeledve.
40. hét felett: terminustúllépés és túlhordás
A 40. hét után még csak terminustúllépésnek mondjuk, ám a 42.terhességi hetet követően már túlhordásról beszélünk a babát illetően. Magyarországon a kórházak szülészetei és nőgyógyász szakemberei általában a 41. hétig szoktak várni a szülés természetes megindulására, az azt követő időszakban pedig burokrepesztéssel és egyéb speciális szülés indító technikákkal elejét veszik a dolgoknak, és némi segítséggel beindítják a szülést.
Alábbi megjegyzésektől pedig mikor még kisbabánknak esze ágában sincs megszületni, a kilencedik hónap letelte után a hajunk is égnek tud állni: