Ne aggódj, jön majd, amikor jönnie kell!
Igen, ez valóban így van, hiszen egy baba tudja a legjobban, mikor szeretne a világra jönni és mikor van itt az ideje a születésének. Ennek ellenére ez a mondat egyáltalán nem megnyugtató, és az ember az egész várandósság alatt kisebb-nagyobb mértékben teljes joggal szokott aggódni. Azonban amikor már letelik a 40. hét, és a picinek minden szerve és minden testrésze százszázalékosan ki van fejlődve, hadd engedtessék már meg az embernek, hogy ne nyugodtan üljön otthon, és várjon még napokat (amik egyébként rettentő lassan cammognak ilyenkor) az érkezésére, hanem tűkön ülve izguljon, mikor indulnak meg a fájások vagy folyik el a magzatvíz.
Még le se szállt a pocakod, itt még van jó pár nap
Teljesen mindegy, hogy a 40. hét után, hogy néz ki a várandósok hasa, a baba akkor fog megszületni, amikor ő úgy gondolja. A „leszállt” pocak – vagyis amikor a baba feje a medence menetébe beleilleszkedik – nem minden szülés előtti nőre jellemző, sőt, vannak, akiknek ugyanolyan szögben, ugyanolyan magasan áll a hasuk, mint pár héttel azelőtt, mégis megszülnek belátható időn belül.
Olvass még a témában
Tudod, az egyik ismerősöm is túlhordta a babát, és baj is lett!
Köszönjük szépen ezt az építő jellegű, ám felettébb nyugtató megjegyzést. Azzal, hogy szülés előtti vagy közbeni rémtörténetekkel rukkol elő az ember, egyáltalán nem segítenek egy várandós kismamán. Így is éppen elég aggodalom lengi körbe a szülés témakörét, nem kell még pluszban a huszadik tizedrangú ismerős elrettentő (és talán teljesen egyedi) példájával felhozakodni. És egyáltalán nem biztos (sőt, az esetek jó részében teljességgel kizárt), hogy azért nem szülünk még, mert valami gond lenne a babával. A legfontosabb, hogy túlhordás esetén ne olvasgassunk az interneten semmilyen ezzel kapcsolatos cikket, mert az ember csak megijed a sok nem mindennapi esettől.
A cikk folytatódik, lapozz!
