Nem akarok senkit megbántani. Tényleg nem. A Balaton gyönyörű, az esti naplemente a víz felett egy életkép, és tudom, hogy sokan gyerekkoruk legjobb emlékeihez kötik. Én is. Ott tanultam meg úszni, ott volt az első nyaram a barátaimmal, ott ettem először lángost homokos kézzel. Ezek az emlékek örökre velem maradnak és senki nem veheti el. Csak valami történt az első igazi tengeri élményem során, és azóta a Balaton soha nem ugyanolyan.
Az első tengeri élményem
Huszonvalahány évesen láttam először igazi tengert. Nem mesés egzotikus helyen, csak az Adrián, egy átlagos nyári úton. De amikor bementem a vízbe és a víz magától a felszínén tartott, nem kellett úsznom, csak ott lenni és lebegni. A só illata, a hullámok hangja, a víz átlátszó mélykéksége.
Az a pillanat, amikor először néztem ki a horizonton, és nem volt ott a túlsó part. Csak víz, ameddig a szem ellát. Hazafelé az autóban már tudtam, hogy valami megváltozott, és hogy ez visszafordíthatatlan. Olvass még a témában
Nem csak a sütőtökös programoké az ősz: egy különleges kirándulóhely, amit érdemes felírnod az őszi bakancslistádra
„Ott álltunk egy szál fürdőnadrágban, a semmi közepén” – Katasztrofális nyaralósztorik
3 új rejtélyes Netflix-sorozat, ami hamar a képernyő elé szegez
Teszteld: Melyik őszi bekuckózós hangulat passzol hozzád?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
