Gyerekkoromban imádtam a nagy utazások előtti korán kelést, soha nem okozott gondot kipattanni az ágyból néhány évesen, hajnalok hajnalán, hogy aztán időben kiérjünk a sípályára, ha épp a hegyekbe indultunk vakációzni télen, vagy hogy még az este leszállta előtt odaérjünk a nyaralóhelyre, ha nyári szabadságra indultunk a családdal. Aztán az egyetemi éveim alatt is, ha hajnalban keveredtem haza egy buliból, reggel 7-kor már fenn voltam, hogy ne múljon el a nap nélkülem. Ma is – a munkámból adódóan, hosszú évek óta – magamtól ébredek hajnali 4:30-kor, és a férjem is átvette a koránkelés szokását, így este a család minden tagja együtt hajthatja álomra a fejét.
