Fiatalkorunkban gyakran mi magunk nehezítjük meg életünket és emögött gyakran a saját magunkkal szemben támasztott elvárásaink állnak. Az élet a digitális korban egyik generációnak sem könnyű, de a „millennial”, azaz az ezredfordulós korosztályra mintha még nagyobb terhet róna. Az 1981 és 1996 között született emberek között ugyanis magasabb a szorongásos és depressziós betegségek aránya, mint az előző generációkban.
Ennek okai között szerepelhet az, hogy az Y generáció tagjai számára a gazdasági problémák igen megterhelőek: a saját tulajdonú ingatlan szinte elérhetetlen, emellett keményen és sokat dolgoznak, ehhez képest pedig meglehetősen keveset pihennek. Emellett nem csoda, ha komoly nehézségekkel küzdenek az élet számtalan terén.
Másokhoz hasonlítja magát
A közösségi média igazi átok ebből a szempontból, hiszen ez az összehasonlítgatás melegágya. Ugyanis mindenkit rossz érzés fog el, ha látja, hogy a vele egyidős ismerősei mennyivel „előrébb tartanak” az életben. Az ilyen oldalakon mindenki csak a legszebb és legelőnyösebb eseményeit, fotóit teszi fel, és igazából nem lehet tudni, milyen az élete a kirakat mögött.
Az online térben mindenki olyan képet mutat magáról, amit akar, már ezért sem érdemes másokkal foglalkozni. A negatívumokat szinte soha nem posztolják az emberek, legalábbis saját magukról nem. Ilyen módon nem tud őszinte platform lenni sem az insta, sem a facebook. A legegészségesebb, ha szórakozásként tekintünk rá és nem vesszük túl komolyan.
A végzettség és munkahely csapdájában él
Az ezredfordulós generáció tagjai között több a diplomás, mint az előző korosztályoknál, de sokan közülük hajlamosak túlságosan is a végzettségük alapján meghatározni magukat.
Pedig egyrészt az csak egy papír, másrészt valószínű, hogy nem is azon a területen fognak elhelyezkedni.
Arra is hajlamosak, hogy nem váltanak munkahelyet, még akkor sem, mikor egyáltalán nem érzik jól magukat a pozíciójukban.
Az álmait és céljait tologatja
Minden fiatalnak vannak álmai, de az apátia miatt nagyon kevesen tesznek is azért, hogy megvalósuljanak.
Pedig harminc éves kor felett már nincs mire várni, el kell kezdeni tenni értük, különben kifutunk az időből.
Ugyan vannak bizonyos célok, amikhez sok idő kell, de ebben a korban már igenis lépéseket kell tenni az ügy érdekében.
Fél kilépni a komfortzónájából
A változás néha ijesztő lehet, ugyanakkor elkerülhetetlen. Még akkor is, ha elvagyunk úgy, ahogy a dolgok most állnak, a „langyosvízben”. A legkisebb kellemetlenség vagy ismeretlen pánikot kelt és szorongással tölt el sokakat és ez béklyóba köti az embert.
Pedig – ha lassan is – de meg kell próbálni lépéseket tenni előre és nem a múltba kapaszkodni, hiszen egy pozitív változás fontos a jövőnk szempontjából.
Túl sokat ad mások véleményére
Napjainkban mindenki kritikus mindennel és mindenkivel szemben, negatív véleményének pedig akár egész nap hangot adhat, ráadásul a digitális térben gyakorlatilag következmények nélkül.
Ez sajnos azt eredményezi, hogy nyers és bántó véleményüket sokan büntetlenül osztják, mindezt pusztán „őszinteségnek” álcázva.
Ne törődj azzal, hogy mások mit gondolnak rólad és nyugodtan iktasd ki életedből azokat a mérgező személyeket, akik visszahúznak – és, ami a legfontosabb: ne érezz lelkiismeret furdalást miattuk!
Nem magát tartja a legfontosabbnak
Ez egy nagyon nemes és önzetlen hozzáállás, de csak egy bizonyos fokig, azon túl ugyanis kifejezetten önsorsrontó.
Fiatalon az ember hajlamos arra, hogy másokat helyezzen maga elé és mindenkinek meg akarjon felelni, pedig az életben csak magunkra számíthatunk, ezért érdemes elsősorban a saját érdekeinket szem előtt tartanunk.
