„Minden szenvedésünk mögött a hiány áll” – Idézetek a szeretetről és az önelfogadásról

„Képességeink ajándékok. Útjelzők ‒ mutatják a mi egyedi és megismételhetetlen életutunk iránylehetőségeit. Tenni csak azzal tudunk, amink van. Hiányzó képesség nincs. Mindannyian mindent megkaptunk ahhoz, hogy maradéktalanul boldogok lehessünk.”

„Nem a javak ‒ legyenek akár anyagiak vagy szellemiek ‒ halmazának nagysága révén vagyunk gazdagok vagy szegények, hanem azáltal, hogy létünk legbensőbb zónájában rejlő önmagunkat adjuk-e vagy sem.”

„Döbbenetes, hogy annyi kudarc után még mindig kint keressük azt, amit csak belül találhatunk meg. Azt hisszük, hogy nem találtuk meg még azt az utat, amelyik a mienk, és keresünk tovább ‒ kívül. Az út bennünk van.”

„Szenvedéseink tárgya: a hiány, valakinek vagy valaminek a hiánya. Vagy úgy, hogy volt, de most már nincs ‒ akár elvesztettük, akár elvették ‒, vagy úgy, hogy másoknak van, de nekem nincs.

Minden szenvedésünk mögött a hiány, a nincs, a nemlét áll. Ezért van az, hogy a szenvedést megosztani nem lehet. Mert a hiányt, a nincset, a nemlétet nem lehet átadni, vagy átvenni. Mert nincs.”

„A félelem mélyén a semmi lappang. Nemcsak azért, mert a félelmem tárgya valamely, a jövőben bekövetkez(het)ő veszteség, azaz valaki vagy valami hiányozni fog, hanem azért is, mert a félelem maga is a semmi kettőzése.

Hogy ezt teljes mélységében megértsük, gondoljunk bármire, amitől félünk… Itt van? Most jelen van? Nincs. Nem is lehet.”