Hányszor mondtad meg azt, amit valójában gondoltál? Nos? Ugye, nem kellett túl sokat számolnod? Tetszik, vagy sem az őszinteség nem tartozik az emberi faj erényei közé.
Ami persze érthető is, hisz egyrészt az őszinteség a túléléshez nem túl jó ajánlólevél, másrészt, ha szándékosan nem akarsz megbántani másokat, akkor kénytelen vagy véka alá rejteni a valódi véleményedet.
Akkor most mindenki hazudik?
Vajon hazugság az, amikor a boltos nem fogja a szemébe mondani a vásárlójának, hogy ne vegyen több krémest, mert már így is elég kövér, vagy ha a fodrász sem azzal ülteti le a székbe a betérőt, hogy „ezzel a száraz, fakó hajjal nem lehet mit kezdeni”. Te sem pirítasz rá a barátnődre, hogy hiába igyekszik, ezzel a habitussal soha nem fog magának párt találni; és gondolom, Olvass még a témában
Te sem szeretnéd, ha a hibáidat valaki folyton a fejedre olvasná. Addig nincs is baj, amíg az álarcainkat csak a kegyes hazugságok idejére vetjük be. A baj akkor kezdődik, amikor az álarc egyesül velünk, és önös érdekeink által vezérelve hízelgésre, előbbre jutásra használjuk. A legfélelmetesebb viszont mégis az, amikor már saját szeretteinket (?). és önmagunkat is becsapjuk vele.
