Őszintének lenni a legnehezebb. Tudni kell a módját, idejét, helyét, sőt, még azt is, hogy adott esetben, akár kéretlenül, dolgunk-e őszintének lenni. Az őszinteséghez sok minden szükségeltetik, de leginkább igaz szív, altruista magatartás, és alázat. Magunk irányában és környezetünk felé is.
Mi szükséges az őszinteséghez?
Számos dolog, első sorban igen jó megfigyelőképesség és éleslátás – együtt. Az őszinteség az ítélkezés egyik formája, mely minősíti vagy szembesíti valamivel azt, akivel őszinték vagyunk.
Ezért nem mindegy, hogy mennyire vagyunk tisztában az adott helyzettel, emberrel, hiszen könnyen a félreértés vágányára futhatunk, mely embertársunkat rossz irányba – a düh, a harag – irányába tolhatja.
Az őszinteség éppen ezért kétélű fegyver. Tehát, amikor nem vagyunk biztosan és tökéletesen tisztában a helyzettel, inkább várjunk még vele, és foglalkozzunk a témával, figyeljük meg jobban a körülményeket.
Az őszinteség és az altruizmus
Az őszinteséghez szükséges az altruizmus képessége. Az altruizmus az egyedek közti interakció, mely során egy egyed akár saját kárára is segíti egy fajtársát.
Tehát, az őszinteségnek mindig segítő, jobbító szándékkal kell történnie, másként csak kegyetlenség, egy bántó adat lesz, mely nem segít, hanem a másikban félelmet, szorongást kelt.
Az őszinteség pozitív tulajdonság, akként kell kezelni – nagy körültekintéssel és szeretettel, jobbító indíttatással. Az altruizmus képességét tanulni kell, komoly lelki munka – mármint, ha arra törekszünk, hogy valódi altruizmusról legyen szó.
Az őszinteség és az alázat
Az alázat nem egyenlő a megalázkodás fogalmával. Alázat az, ha nem adjuk fel emberi tartásunkat, ám képesek vagyunk más elismerésére, őszinte kíváncsisággal fordulunk felé, tanulni akarunk a „jobb”-tól.
Ha elsajátítottuk az alázat érzését, őszinteségünk nem tűnhet megalázkodóan „sunyinak”. Az alázat magában foglalja az egyenrangúságot – hiszen minden ember másban jobb, senki sem tökéletes, a hibák pedig kiegyenlítik egymást.
Más dolog felhívni valamire valakinek a figyelmét, és megint más dolog szembesíteni a hibájával, mint feljebb vagy alább való. Őszinteség mindkettő, de más az indíttatás. Őszinte csak akkor tudsz lenni, ha nincs hátsó szándékod, nem akarod „kiiskoláztatni” a másikat.
Mi az őszinteség?
Mindenki azt gondolja magáról, hogy őszinte. Ez nem igaz. Az őszinteséget folyamatában tanulja meg az ember – hiszen így is vesztette el valamikor ezt a képességét a szocializálódás kapcsán.
Az emberek nagy része önmagához sem őszinte, továbbá az emberek nagy része a másik emberrel nem őszinte, hanem kegyetlen – az őszinteség zászlaja alatt -, mert nincsenek eszközeik, rosszabb esetben nincs érzelmi intelligenciájuk ahhoz, hogy jó helyen, jó időben, kellő szavakkal fejezzék ki gondolataikat.
A megengedő őszinteség a hibákat tudomásul veszi, elemzi, és változtat – nem aggódik, nem szorong, nem bánt, nem vág vissza.
Légy őszinte, s betörik a fejed
Ez akkor szokott előfordulni, ha előbb vagy őszinte , mint azt az idő megengedné. Ez most furcsán hangzik, mert az őszinteség szinte mindig egy „AHA” élménnyel jár együtt, azaz a felismerés azonnali továbbítását kívánja meg.
Korunk nagy tévútja az „azonnaliság”, mely több gondot okoz, mint valaha – az egész világban. Baj, ha nincs időd az „AHA” élményt, a felismerést átgondolni, azt olyan köntösbe csavarni, mely a másik számára elfogadhatóvá teszi a te őszinteségedet.
Hogy úgy mondja, minden az időzítésen és a csomagoláson múlik. Persze a végletekig sem szabad várni az őszinteséggel. Egyszerűen csak igyekezni kell megérezni, hogy mikor, hol és hogyan szükséges őszintének lenni. Az őszinteség tanulandó, tanulható folyamat.
Mi kell tehát hozzá?
Az őszinteséghez intelligencia, szív, és éleslátás kell, a kegyetlen igazság kimondásához csak száj.
Az őszinteség felelősség, nagy felelősség – és ezt nagyon sokan elfelejtik. Tehát, mielőtt őszinteségre adod a fejed, nagyon sok mindent meg kell tanulnod, de leginkább szeretni, folyamatosan.
Ha nem érződik minden tettedből, mindenki irányába a valódi, felebaráti szeretet, nagy eséllyel az őszinteség inkább hátráltató tényező lesz életedben, ahogy annak életében is, akivel őszinte voltál.
