Azt hiszem, mint sokan mások, én is éveken át egy tengerparti kőház teraszán képzeltem el a nyugdíjas éveimet: a háttérben kabócák zúgása hallatszik, a kerítés mellett száll az érett füge illata, a friss vacsorát pedig a naplementét bámulva fogyasztjuk el. Mi kellhet még az időskori boldogsághoz?
Jó ideig szentül meg voltam győződve arról, hogy a gondtalan élethez, a mediterrán életérzéshez és a lassabb tempóhoz legalább ezer kilométert kell utaznom – délre vagy inkább délnyugatra. Aztán amikor végre sorra került a kertünk újragondolása és egyeztetni kezdtem az egyik szakértő ismerősemmel, ő gondolkodás nélkül lebeszélt az eddig megszokott hazai fajokról.
„A tuját felejtsd el, a fenyő kiszárad, a málna meg csak szenvedni fog.”
Én pedig rájöttem: a vágyott mediterrán alapanyagok nem a távolban várnak rám, most már nálam is megteremhetnek. Olvass még a témában
„A szalagavató másnapján egy másik országban ébredtem” – Sztorik, amiket máig nem mertünk bevallani a szüleinknek
Ilyen ember voltál előző életedben a születési számod szerint
Igent mersz mondani a változásra? – Amikor egy lehetőség kopogtat
Ghosting a saját barátaimtól: hol húzódik a határ a másik támogatása és a saját ignorálásunk között?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
