Amíg irodában dolgoztam, szinte minden nap láttam azt a már-már előre begyakorolt koreográfiával működő jelenetet, amit a kollégáim rendszeresen előadtak. Ebédidőben, műanyag dobozok és kicsit túl erős kávé mellett ültek az asztal körül, és nem arról beszélgettek, ki mit főzött, mit csinált hétvégén, vagy mire vágyik igazán, hanem arról, hogy ki mennyire fáradt. Ki meddig volt bent előző este. Ki aludt kevesebbet. Kinek volt idegesítőbb az ügyfele, és ki kapott még este tízkor is e-mailt.
Ez nem őszinte panaszkodás volt. Nem segélykiáltás, nem egy pislákolni kezdő, változást követelő forradalom. Inkább verseny.
Én meg ott ültem, és legszívesebben azt mondtam volna: menj haza hamarabb. Húzz határokat. Ne válaszolj este. Mondd azt az ügyfélnek, hogy ez nem oké. De tudtam, mi lenne a válasz: Olvass még a témában
„Már kislányként azt kellett hallgatnom, hogy milyen rossz élete volt miattam” – A szüleid nyomorát hallgatni gyerekként érzelmi bántalmazás
6 dolog, amire a 40-hez közeledve végre nem vagyok hajlandó több energiát pazarolni
Ezért ismerkedsz nehezen a születési hónapod szerint
Ezért gondolom, hogy a „légy önmagad” az egyik legrosszabb életvezetési tanács
„Nem tehetem.”
„Ez ilyen.”
„Ha nem én csinálom, majd más.”
És persze ott volt a kimondatlan mondat is: ha nem bírom, akkor gyenge vagyok.
A fáradtságból státusz lett
Bizonyíték arra, hogy fontosak vagyunk. Hogy szükség van ránk. Hogy nélkülözhetetlenek vagyunk. Minél kimerültebbnek tűnsz, annál inkább azt üzened: sok dolgom van, számít, amit csinálok, pörög körülöttem az élet. A kipihentség ezzel szemben gyanús. Mit jelent az, hogy „jól aludtam”? Hogy volt rá időd? Hogy nem vagy eléggé terhelt? Hogy nem dolgozol eleget?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
