Mi a felhívásnak megfelelően vittünk magunkkal saját szerszámokat is, de a helyszínen kellemes meglepetés ért bennünket: rengeteg szuper eszközt biztosítottak számunkra. Leginkább a geológiai kutatókalapácsnak láttuk nagy hasznát, mert a talaj sok helyen meglehetősen kemény volt – bár ez alighanem nagyban függ attól is, hogy a látogatás előtt mikor és mennyi eső esett.
Amit viszont mindenképpen érdemes vinni, ha ti is belevágtok a felfedezésbe, az valamilyen vödör vagy kosár, hogy a leleteknek biztos helyük legyen ne csupán a szállítás, hanem előtte, az azonosítás során is. Egyébként tényleg minden vörös a bányában: a por, a kövek és természetesen az ősmaradványok is – ha nem vagyunk elővigyázatosak, könnyen elkeveredhetnek a nehezen megtalált kincsek.
Nyolcvan percnyi tömény izgalom
A tényleges gyűjtésre nagyjából 80 perc állt a rendelkezésünkre, ami elsőre talán soknak tűnhet – főleg, ha az ember lánya végig kalapáccsal túrja a kőzetet – de nekem elhititek: a kincskeresés során repül az idő. Én még abszolút tudtam volna folytatni, annyira magával ragadott az élmény. Olvass még a témában
Hihetetlenül izgalmas érzés volt megtalálni az első ammonitesz-töredékeket a vöröses kövek között, sőt, olyan sikerélményben is részem volt, hogy két külön darabból tudtam összeilleszteni egy nagyobb részletet. A napom felfedezése mégis egy csontdarab volt, amelyen még egy porcos rész is felsejlett – bár a helyszínen sajnos nem tudták pontosan megmondani, milyen ősi állat maradványa lehetett, maga a tudat, hogy valami ennyire régit tartok a kezemben, leírhatatlan volt.
Mi teljesen ép, egész ammoniteszt nem találtunk, „csak” lenyomatokat, a csoportból viszont sokan bukkantak igazán gyönyörű darabokra.
Talán már sejted, hogy amit találsz, az a tied – de a túravezetők gondoskodnak arról, hogy senki se térjen haza lógó orral és üres kézzel.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
