Mikor próbáltál ki legutóbb valami olyan programot a családdal, ami a felnőtteket legalább annyira lázba hozza, mint a gyerekeket? Én pont a hétvégén!
Alig egy órányira a fővárostól létezik egy hely, ahol egy rövid időre mindannyian felfedezőkké válhatunk. A tardosi vörösmészkő-bánya környéke nemcsak mesés természetközeli élményt nyújt, hanem lehetőséget ad arra is, hogy szó szerint kézbe vegyük a Föld több millió éves történetét.
Már jó ideje kinéztem magunknak ezt a különleges kalandot, de ahogy az lenni szokott, valahogy sosem passzolt tökéletesen a dátum és a jó idő. Nemrég viszont elérkezett a mi napunk, így izgatottan indultunk útnak. Olvass még a témában
A tökéletes nyaralás hazugsága: amit az Instagramon szinte soha nem látunk
Így találom meg a legjobb helyi ételeket utazás közben – bevált tippjeim gasztrokalandokhoz
Miért nézem újra a kedvenc téli filmjeimet – és mit tanultam közben
A mellbimbó nem látszódhat – 4 szabály, amit nem ismertél a műkorcsolyázók ruhájával kapcsolatban
A program Tardoson, a találkozópontnál kezdődött, ahol a Geoda kiállítás túravezetői már várták a felfedezőket. Gyors papírmunka után visszapattantunk az autókba és pár perces zötykölődést követően megérkeztünk a közeli bányához. Innen még egy rövid séta következett, és már hallgathattuk is az információ gazdag tájékoztatást: miként keletkezett a környék, hogyan és milyen területen tudunk gyűjteni, mire figyeljünk a leletek keresése során és így tovább.
Mi a felhívásnak megfelelően vittünk magunkkal saját szerszámokat is, de a helyszínen kellemes meglepetés ért bennünket: rengeteg szuper eszközt biztosítottak számunkra. Leginkább a geológiai kutatókalapácsnak láttuk nagy hasznát, mert a talaj sok helyen meglehetősen kemény volt – bár ez alighanem nagyban függ attól is, hogy a látogatás előtt mikor és mennyi eső esett.
Amit viszont mindenképpen érdemes vinni, ha ti is belevágtok a felfedezésbe, az valamilyen vödör vagy kosár, hogy a leleteknek biztos helyük legyen ne csupán a szállítás, hanem előtte, az azonosítás során is. Egyébként tényleg minden vörös a bányában: a por, a kövek és természetesen az ősmaradványok is – ha nem vagyunk elővigyázatosak, könnyen elkeveredhetnek a nehezen megtalált kincsek.
Nyolcvan percnyi tömény izgalom
A tényleges gyűjtésre nagyjából 80 perc állt a rendelkezésünkre, ami elsőre talán soknak tűnhet – főleg, ha az ember lánya végig kalapáccsal túrja a kőzetet – de nekem elhititek: a kincskeresés során repül az idő. Én még abszolút tudtam volna folytatni, annyira magával ragadott az élmény.
Hihetetlenül izgalmas érzés volt megtalálni az első ammonitesz-töredékeket a vöröses kövek között, sőt, olyan sikerélményben is részem volt, hogy két külön darabból tudtam összeilleszteni egy nagyobb részletet. A napom felfedezése mégis egy csontdarab volt, amelyen még egy porcos rész is felsejlett – bár a helyszínen sajnos nem tudták pontosan megmondani, milyen ősi állat maradványa lehetett, maga a tudat, hogy valami ennyire régit tartok a kezemben, leírhatatlan volt.
Mi teljesen ép, egész ammoniteszt nem találtunk, „csak” lenyomatokat, a csoportból viszont sokan bukkantak igazán gyönyörű darabokra.
Talán már sejted, hogy amit találsz, az a tied – de a túravezetők gondoskodnak arról, hogy senki se térjen haza lógó orral és üres kézzel.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
