Amíg a pénz tabu, addig a visszaélésekről sem tudunk nyíltan tárgyalni
A fizetésről beszélni nálunk még mindig szinte illetlenség. Mintha szégyellnünk kellene, ha jól keresünk – és még inkább, ha keveset. Pedig a bér nem más, mint egy tranzakció eredménye. Időt, tudást, energiát adunk, cserébe pénzt kapunk. Ebben önmagában nincs semmi titokzatos vagy erkölcstelen. Miért kellene suttogva beszélni róla?
A titkolózás fenntart egy rendszert, amelyben könnyű különbséget tenni úgy, hogy az érintettek nem is tudnak róla. A nemek közötti bérszakadék nem azért létezik, mert a nők kevésbé dolgoznak keményen. Hanem azért, mert a rendszer sokszor észrevétlenül máshogy árazza be ugyanazt a teljesítményt.
Több mint tíz éve dolgoztam már szövegíróként, amikor egy véletlen beszélgetésből megtudtam, hogy bizonyos projekteknél a férfi kollégáim akár tízszer annyit kérnek el, mint én. Tízszer. Nem azért, mert jobbak voltak. Nem azért, mert több tapasztalatuk volt. Egyszerűen mert máshonnan indultak, mást tartottak „reálisnak”, és talán magabiztosabban is tárgyaltak. Olvass még a témában
Én addig azt hittem, korrekt vagyok. És közben fogalmam sem volt arról, hogy mennyire aluláraztam magam.
Ha ezt korábban tudom, valószínűleg egészen máshol tartok most az életemben. Több tartalékkal. Nagyobb mozgástérrel. Kevesebb kompromisszummal.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
