Véleménycikk: Schuszter Borka
Egy jó barátság ugyanis nem csak akkor tart ki, amikor minden szép és jó, és lehet együtt kirándulni menni, meg kávéházakban dumcsizni. Ha a barátnőnk elveszíti a munkáját, gyászol, váláson megy keresztül, beteg lesz, vagy egyszerűen csak padlóra kerül, akkor nem azt nézzük, hogy éppen mennyi hely van a naptárunkban. Hanem ott vagyunk neki, akkor is, ha elfoglaltak vagyunk. Megoldjuk.
A család, a háztartás és a munka mellett ilyenkor hirtelen előtérbe kerül valaki más lelkének ápolása is. Meghallgatni, jelen lenni, éjszaka is válaszolni az üzenetekre ilyenkor teljesen természetes.
Egy valódi barát ezt a pluszterhet nem teherként éli meg egy ilyen helyzetben, hanem a törődés, a szeretet egy formájának. Olvass még a témában
Hallottál már a fordított bakancslistáról? Ez lehet a boldogság kulcsa
Nullától tízig: ennyire vagy kompatibilis a Szűz jegyűekkel
A legjobb döntéseimet akkor hoztam, amikor mások le akartak beszélni róluk
„Kanállal ette a pörköltet, másnap szakítottam vele” – A legpitiánerebb indokok, amikért kapcsolatok értek véget
De mi történik akkor, amikor a krízis már nem egy váratlan élethelyzet, hanem szinte állandó állapot, amit, ráadásul, úgy tűnik, éppen a barátunk idéz elő?
Nekem is van egy barátnőm, akinek az évek óta tartó kapcsolata inkább hasonlít érzelmi hullámvasútra, mint biztonságos párkapcsolatra. Nem nagyon volt olyan hónap, hogy ne hívott volna fel sírva, teljesen összetörve, hogy kész, vége, szakítottak.
Én pedig ilyenkor ott voltam, hallgattam, próbáltam megnyugtatni
Elemeztem vele a helyzetet, kerestük a mintákat, próbáltam rámutatni arra, amit kívülről talán tisztábban lát az ember.
Aztán néhány óra múlva jött egy újabb telefon, amiben máris enyhült a helyzet, és a „még beszélünk róla, hogy mi legyen” fázisába voltak, én pedig tudtam, hogy most hetekig tartó agónia jön, aminek a végén kibékülnek majd, hogy aztán kezdődjön minden elölről.
Eleinte ezt természetesen kezeltem. Hiszen mit tehet az ember? A barátja boldogtalan, és segítséget kér. Nem mondhatom azt, hogy „bocsánat, ezt már hallottam egyszer”, és nem veszem fel többé a telefont.
De egy idő után azt vettem észre, hogy egyre fáradtabb, frusztráltabb és tehetetlenebb leszek ezekben a helyzetekben.
Mert egy vis major esetén, persze, bevállalom, hogy majd késő este dolgozok, hogy délután vele lehessek, megkérem a nagymamát, hogy vigyázzon a lányomra, hogy én átmehessek őt vigasztalni, de ezek részemről is mind extra időt, energiát és szervezést igényelnek, amit nem tudok minden hónapban megadni. Pláne nem úgy, hogy nem látom, hogy érdemben javulna a helyzet.
Sokszor azért nehéz határt húzni, mert összekeverjük a támogatást a felelősséggel. Azt érezzük: ha nem hallgatjuk meg századszor is, akkor cserbenhagyjuk. Ha azt mondjuk, hogy ezt már nem bírjuk tovább elemezni, akkor önzőek vagyunk.
Pedig van különbség aközött, hogy odaállunk valaki mellé, és aközött, hogy megpróbáljuk helyette megoldani az életét.
Egy barát feladata nem az, hogy megmentse a másikat
Nem tudunk valakit kirángatni egy kapcsolatból, amelyből ő maga nem akar kilépni. Nem tudunk helyette felismeréseket szerezni. Nem tudunk annyit beszélgetni vele, hogy egyszer csak megszülessen benne az a döntés, amit ő maga még nem áll készen meghozni.
Amit tehetünk, az az, hogy őszinték vagyunk.
„Szeretlek, fontos vagy nekem, és mindig meghallgatlak, amikor valódi bajban vagy. De azt érzem, hogy ez a kör újra és újra ismétlődik, és nekem is nagyon megterhelő. Nem tudom minden alkalommal ugyanúgy végigcsinálni ezt az érzelmi hullámvasutat.”
A pszichológusom szerint ez nem elutasítás. Ez egy egészséges határ. De meghúzni ettől még nagyon nem egyszerű.
🐉KisokosKínai horoszkópmelyik állatjegy vagy?→A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
