A bizonyosság egy születésnapi összejövetelen ért utol. Ott ültünk egy asztalnál, öten-hatan, és valaki megjegyezte, hogy hallotta, milyen nehéz időszakon megyek keresztül. Körülnéztem és láttam, hogy mindenki tudta. Mindenkinek az arcán ott volt az a bizonyos együttérző tekintet, amit az ember akkor kap, amikor a magánélete közügy lett. Én nem mondtam el nekik. Zsuzsi ott ült velem szemben, és mikor ránéztem, gyorsan a poharába nézett. Azon az estén nem szóltam semmit. Hazamentem, leültem, és végigmentem az elmúlt hónapokon. Minden egyes alkalommal, amikor valaki tudott valamit, amit nem kellett volna tudnia. A lista hosszabb lett, mint gondoltam.
