Nem volt egy nagy drámai pillanat. Nem kaptam rajta, nem vesztem össze vele, csak lassan, hetek alatt kezdett összeállni a kép, és amikor végre láttam, amit látni kellett, nem döbbenet volt az első érzés. Inkább valami fáradt felismerés.
Az apró jelek, amiket figyelmen kívül hagytam
Először akkor tűnt fel valami, amikor egy közös ismerős olyasmit említett, amiről biztosan csak Zsuzsinak meséltem. Nem mondott sokat, csak egy félmondatot, aztán más témára váltott. Én is továbbmentem. Azt mondtam magamnak, hogy véletlen egybeesés, hogy talán én magam is elmondtam ezt valamikor, és nem emlékszem rá. Az ember néha csinál ilyet. Magyaráz, nem veszi tudomásul, amit lát. Aztán volt egy másik alkalom. Aztán még egy. Mindig ugyanaz a minta: valaki tudott valamit, amit csak Zsuzsi tudhatott. Egy munkahelyi probléma, amit meséltem neki. Egy vita a párommal, amit megbeszéltünk. Egy dolog a múltamból, amit keveseknek mondtam el, és ő volt az egyik.

A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






