Szakítani és szeretni is úgy tudunk, amilyenek vagyunk – ki angol hidegvérrel, mások olaszos szenvedéllyel. De a végső lépéshez mindenkinél egy folyamat vezet. Színezi a történetet a sok jóakaró véleménye – a család a boldogságod támogatja, a barát, akinek annyit sírtál a vállán óvatosságra int, a szuper biztos párkapcsolati könyvek pedig még jobban összezavarják a képet. Mikor mindenkit meghallgattál, és az ajánlott jósnőt is kipróbáltad, akkor jön a magadba nézés. Vajon te mire is vágysz? Meddig érdemes még kompromisszumokat kötni, mit kapsz te és mit adsz fel magadból, hogy még mindig működjön a párkapcsolatod?
Amikor mély lejtőhöz értetek, azt már mindketten felismeritek és mérlegeltek, hogy érdemes-e még energiát fektetni a visszafordításába. Szerencsés helyzetben érkezik egy külső segítség, legyen szó párkapcsolati terapeutáról vagy egy jó barátról, coachról, aki felnyitja a szemed. De az esetek többségében belülről kell megoldani a problémát. Mikor mindketten sértve érzitek magatokat, akkor egyre nehezebb követelés és elvárás nélkül belevágni a beszélgetésekbe. Vajon érdemes ennél a pontnál is érzelmekből cselekedni? Azt gondolom, el kell jutni a racionális fordulathoz, mikor mindketten belátjátok a saját hibáitokat és a másik áldozathozásait egyaránt. Míg nem születik meg az együttműködésre való hajlandóság, addig csak a sérelmek minél mélyebb feltépkedése fog egyre mélyebbre nyomni benneteket. Az együttműködés első lépése a megértés – legtöbbünk neveltetéséből fakadóan nem képes kilépni a szerepköréből. Ha megértetted a másik viselkedését az még nem elegendő a tovább lépéshez. Valamilyen más megoldás kell, hiszen azért jutottatok idáig, mert a vitáitok kimenetelét nem sikerült megváltoztatni. Ki kell lépni a megszokott normákból és szerepkörökből, és kipróbálni más konfliktuskezelési utakat.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
