A naptej
Korán reggel artikulátlan üvöltésre ébredek. Valaki üvölt, mint akit nyúznak. Úgy ahogy vagyok, pizsamában ugrom ki az ágyból és rohanok az előszobába, készen megmenteni a szenvedő valakit. Amikor feltépem az ajtót – felkészülve bármilyen szörnyűségre – azt látom, hogy egy kb. hatéves gyerek ordítva ül a földön és húzza magát a kezeivel, mint a kutya amikor beletörli a fenekét a fűbe.
Zavartan az anyjára nézek, aki kínos mosollyal magyarázza, hogy csak annyi történt, hogy be akarta kenni a gyerek arcát naptejjel. „Végül nem erőltettem, de már attól felhúzta magát, hogy megpróbáltam.” Visszanyeltem a kioktatást, de visszalépve a lakásomba jól bevágtam az ajtót, hogy ezzel fejezzem ki nemtetszésem. Hatásos volt, mert a gyerek megijedt és abbahagyta az üvöltést.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






