Andrássy Kurta János szobrászművész és költő olyan alak volt, aki nem csupán formákat mintázott az anyagból, hanem egész életszemléletet is hátrahagyott azok számára, akik hajlandók megállni és odafigyelni.
Munkássága köztéri szobrokban, portrékban és emlékművekben él tovább szerte az országban, de talán kevesebben tudják, hogy verseiben és feljegyzéseiben ugyanolyan mélységgel foglalkozott az emberi léttel, mint a bronzban vagy a márványban. Az alkotás és a gondolkodás nála elválaszthatatlan volt egymástól: a véső nyomán nemcsak forma született, hanem valamiféle csendes, de határozott válasz is az élet nagy kérdéseire.
Az alkotás mint életforma
Andrássy Kurta János számára a munka soha nem pusztán mesterség volt, hanem egyfajta párbeszéd az anyaggal. A szobrász nem uralkodik a kövön vagy a fán, hanem megismeri, kitapogatja a benne rejlő formát, és csak azután szabadítja fel. Ez a fajta alázatos figyelem hatja át egész életművét, és ma is tanulságos lehet mindazok számára, akik hajlamosak erőltetni a dolgokat ahelyett, hogy meghallgatnák, mit rejt magában az adott helyzet vagy anyag. Olvass még a témában
Így tanultam meg végre a 30-as éveimre egyedül lenni
„Agresszió nélkül ütnek oda, ahol a legjobban fáj” – Férfiakat kérdeztünk, miért félnek a nőktől
Ezt hozza 2026. augusztus 18. a numerológia szerint: engedd el, ami már nem szolgál
Salsa és bachata – Ezt tanultam a kapcsolódás művészetéről a táncparketten
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
