Idő és mulandóság
A szobrászat különös műfaj: az alkotó évekig dolgozik egy-egy művön, miközben tudja, hogy az évszázadokig fennmaradhat, ő maga viszont mulandó. Andrássy Kurta János ezt a kettősséget nem tragédiaként, hanem inkább természetes rendként élte meg. Az idő tisztelete nála nem a sietség hiányát jelentette, hanem annak elfogadását, hogy egy jól megformált gondolat vagy alkotás túlélheti azt, aki létrehozta, és ez önmagában is egyfajta folytonosságot ad az emberi életnek.
Az ember és a közösség viszonya
Sok szobra köztéri alkotás, amelyeket nem magánterekbe, hanem terekre, parkokba, intézmények elé szántak. Ez a választás sokat elárul a gondolkodásáról: az alkotás közösségi szerepét hitte fontosnak, nem a magányos, elzárt művészi létet.
Meggyőződése szerint a művészet akkor tölti be igazi hivatását, ha az emberek mindennapjainak része lesz, ha elmennek mellette, megállnak előtte, és talán észre sem veszik, hogy valami megmozdul bennük.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
