Három hete tudtam már. Három hét telt el azóta, hogy megláttam a telefonján egy üzenetet, amit nem nekem írt, és ami után minden más színt kapott körülöttem. Szembesítettem vele, ő pedig nem tagadta, hogy megcsalt. Azt mondta, egyszeri dolog volt, megbánta, és szeretné, ha megpróbálnánk helyrehozni a kapcsolatunkat. Én pedig, bár fogalmam sem volt, képes leszek-e valaha újra megbízni benne, adni akartam neki egy esélyt. Ezért ültem vele szemben azon a péntek estén egy erzsébetvárosi kis étteremben, amit én választottam, mert azt hittem, ha végre leülünk beszélni, talán még helyre lehet hozni valamit.
Rendeltünk bort, ő egy steaket kért, én alig nyúltam a saláta felé. Próbáltam higgadt lenni, próbáltam úgy csinálni, mintha ez egy normális randi lenne, mintha nem az elmúlt tíz nap könnyfoltos éjszakái ülnének a bőröm alatt. Megkérdeztem, hogy szerinte mi történt velünk, mikor kezdett elhidegülni, és hova tűnt az, akik régen voltunk. Aztán azt is megkérdeztem tőle, hogy hiányoztam-e neki azokban a napokban, amikor azt hittem, csak elfoglalt, és azért nem keres. Vártam valamit. Egy bocsánatkérést, egy dühöt, akár egy magyarázkodást is elfogadtam volna, csak érzelmi reakciót akartam látni az arcán.
Egy mondat, amit azóta sem tudok kiverni a fejemből
Ő letette a villát, ivott egy kortyot a borból, és teljesen nyugodt hangon annyit mondott: Nem is hiányoztál annyira, mint gondoltam. Aztán visszafordult a tányérjához, és tovább evett. Olvass még a témában
„Az elfuserált családod miatt gondolod ezt” – Hogyan kezeld a partnered, ha leereszkedően bánik veled
Ghosting a saját barátaimtól: hol húzódik a határ a másik támogatása és a saját ignorálásunk között?
Mantrák októberre: ez a neked szóló megerősítés a Mérleg szezonban
„Átlagosnak lenni nem jó érzés, de sajnos azok vagyunk: te is, én is.” Tények pszichológusoktól, amit sosem mondanak ki hangosan
Ültem ott, kés és villa a kezemben, és nem tudtam, mit csináljak velük. A hűtlenség egy pillanat volt, egy döntés, amit nem én hoztam meg, de amit valahogy még fel tudtam volna dolgozni. Talán egyszeri gyengeségként, hibaként, valamiként, amit két ember együtt megpróbálhat túlélni. Ez a mondat viszont más volt. Ez nem egy rossz döntésről szólt, hanem arról, mit érzett irántam valójában.
Hirtelen azt éreztem, hogy lehet, nem három hete kezdődött el közöttünk valami. Lehet, hogy már hónapok óta távolodott tőlem, miközben én még azt hittem, hogy csak elfoglaltak vagyunk, fáradtak vagyunk, és egy rossz időszakon megyünk keresztül.
Én közös problémát láttam, amit együtt kell megoldanunk, ő pedig talán már rég egy olyan kapcsolatban élt, amelyből érzelmileg kifelé tartott.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
