A pincérnek még azt mondtam, minden rendben
A pincér ekkor jött oda, hogy minden rendben van-e az étellel, és én mosolyogtam, mondtam, hogy igen, köszönöm, minden rendben. Furcsa, hogy az ember ilyen pillanatokban is képes betartani a társasági szabályokat, mintha a test külön életet élne az agytól, ami közben darabokra hullik.
Hazafelé az úton nem szóltunk semmit. Ő a telefonját nézte a taxiban, én az ablakon kifelé bámultam az elhaladó fényeket, és azon gondolkodtam, hogy vajon mikor kezdett kevésbé hiányozni neki a jelenlétem. Vajon volt egy pillanat, amikor még alig várta, hogy hazaérjek, aztán egyszer csak már nem. Vajon én is éreztem valamit ebből, csak nem akartam észrevenni, mert könnyebb volt azt hinni, hogy csak elfoglaltak vagyunk, csak fáradtak, csak egy rossz időszak ez az egész.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
