Ma szinte bárhol találkozhatunk tökéletesnek tűnő arcokkal. Közösségi média felületeken, reklámokban, magazinképekben vagy akár egy egyszerű fotómegosztásban is olyan bőrrel, vonásokkal és megjelenéssel találhatjuk szemben magunkat, amely szinte hibátlannak tűnik. Sima bőr. Tökéletes arányok. Ragyogó tekintet. Nulla fáradtság, nulla apró tökéletlenség. De biztos ez?
Először is, nem csoda, ha egy idő után észrevétlenül elkezdjük összehasonlítani magunkat ezekkel a képekkel. Vajon miért vannak másnak ennyire szép vonásai? Miért nem nézek ki én is mindig kipihentnek? Miért látszik rajtam egy hosszú nap, egy álmatlan éjszaka vagy egyszerűen csak az, hogy ember vagyok? És talán itt kezdődik a probléma. Főleg azért, mert amit látunk, az sokszor már köszönőviszonyban sincs a valósággal.
A tökéletesnek tűnő arcok világában könnyű elfelejteni, mi a valódi
A mai szépségideál sokszor már nem is egy valós emberhez kapcsolódik. Egy filterezett képhez, egy kisimított archoz, egy retusált fotóhoz hasonlítunk, miközben lehet, hogy az a kép, amelyhez mérjük magunkat, soha nem is létezett ebben a formában. Olvass még a témában
Egy alkalmazás néhány másodperc alatt eltüntetheti a bőrhibákat. Finomíthatja a vonásokat. Megváltoztathatja az arcformát.
A retusálás és a digitális szerkesztés ma már olyan egyszerű, hogy sokszor észre sem vesszük, mennyire átalakított képeket nézünk.
Én például teljesen megdöbbentem, amikor egy egyetemi projekt keretében használt alkalmazásban egy véletlen kattintással máris elforgattam a fejemet egy képen, de az sem volt nagy művészet, hogy hosszú, dús szempillákat varázsoljak magamnak – pontosabban a fotómnak. Nem volt valóságos, ahogy rengeteg más kép sem az a közösségi médiás felületeken, mégis sokan hajlamosak vagyunk ezekhez a képekhez mérni magunkat.
És közben könnyen azt érezhetjük, hogy velünk van valami probléma.
A sima bőr elvárás?
A ráncok, a mimikai vonalak, az apró bőrhibák mindig is az emberi arc természetes részei voltak. Ma azonban sokszor úgy tekintünk rájuk, mintha valamit elrontanának rajtunk.
Mintha nem lenne elfogadható, hogy mondjuk 30 felett látszódjon rajtunk az idő múlása.
Fontos azt is látni, hogy a szépségápolás vagy egy esztétikai kezelés önmagában nem az önelfogadás hiányát jelenti. Sok nő számára ezek olyan apró változtatások, amelyek örömet adnak, önbizalmat erősítenek, és segítenek még jobban szeretni a saját megjelenésüket.
A kérdés inkább az, hogy mi van a döntés mögött.
Azért változtatunk valamin, mert örömet okoz? Mert szeretnénk kiemelni azt, amit szeretünk magunkon? Vagy azért, mert úgy érezzük, hogy nélküle már nem vagyunk elég szépek?
Ez a két érzés nagyon különbözik egymástól.
Amikor már nem magunkért változunk
Néha észre sem vesszük, milyen könnyű belecsúszni abba a gondolatba, hogy mindig van rajtunk valami, amin javítani kellene.
Egy kicsit simább homlok. Egy kicsit teltebb ajak. Egy kicsit másabb arcforma. Egy kicsit kevesebb minden, ami ránk emlékeztet.
A probléma nem az, hogy valaki szeretne változtatni. A probléma az, ha azt hisszük, hogy egy-egy változás nélkül kevesebbet érünk.
Mert ha minden reggel úgy nézünk a tükörbe, hogy először azt keressük, mit kellene kijavítani, egy idő után könnyen elfelejtjük meglátni azt, ami már most szép bennünk.
Másokhoz hasonlítjuk magunkat – de lehet, hogy egy illúzióhoz mérjük magunkat
Talán az egyik legnagyobb csapda a mai világban, hogy mások legszebbnek tűnő pillanatait hasonlítjuk össze a saját hétköznapjainkkal.
Egy tökéletesnek látszó fotó mögött lehet filter, profi világítás, több tucat elkészített kép vagy digitális utómunka. Mégis hajlamosak vagyunk úgy nézni rá, mintha az lenne a valóság teljes egészében.
Közben mindenki fárad. Mindenkinek vannak rosszabb napjai. Mindenkinek vannak olyan pillanatai, amikor nem úgy néz ki, mint egy magazinfotón. És ettől még senki nem lesz kevésbé szép.
A „tökéletlen szépség” elfogadásának új korszaka
Éppen ezért különösen örömteli, hogy egyre nagyobb teret kap az a szemlélet, amely nem a hibátlanságot helyezi középpontba.
A tökéletlen szépség elfogadása nem azt jelenti, hogy ne törődjünk magunkkal. Inkább azt, hogy kezdjük újra értékelni azt, ami emberivé tesz minket.
A valódi mosolyt. A karakteres vonásokat. A természetes arckifejezéseket. Azokat az apró részleteket, amelyek miatt nem lehetünk ugyanolyanok, mint bárki más.
Talán egyre inkább rájövünk arra, hogy nem minden változtatás tesz minket szebbé. Néha éppen az felszabadító, amikor abbahagyjuk az állandó javítgatást.
A valódi önszeretet nem azt jelenti, hogy soha nem változunk
Fontos kimondani: önmagunk elfogadása nem azt jelenti, hogy nem használhatunk sminket, nem járhatunk kozmetikushoz, vagy nem dönthetünk egy esztétikai beavatkozás mellett.
A kérdés nem az, hogy változtatunk-e. Hanem az, hogy miért.
Egy szeretetből meghozott döntés egészen más érzést ad, mint az, amikor félelemből próbálunk megfelelni egy olyan ideálnak, amely talán soha nem is volt valódi.
Talán a legszebb dolog, amit adhatunk magunknak, nem egy tökéletesnek tűnő arc vagy egy hibátlannak látszó külső. Hanem az a felismerés, hogy már most is elég értékesek vagyunk.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
