Véleménycikk: Schuszter Borka
A lakhatási válság közepén pontosan tudom, hogy szerencsés helyzetben vagyok. Van egy saját lakásom, ahol a lányommal élünk, és ezért minden nap hálás vagyok. Főleg, hogy egyre több olyan történetet hallok, ahol teljesen átlagos keresetű emberek számára már a saját otthon gondolata is elérhetetlennek tűnik. Ezért nem szeretnék úgy tenni, mintha nem lennék kivételezett helyzetben. De van egy döntés, amit évekkel ezelőtt meghoztam, és ma sem csinálnám másképp.
Amikor lakást kerestem, nem azt néztem, hogy mekkorát tudnék éppen megvenni. Azt néztem, mekkora hitelt tudnék nyugodt szívvel évekig fizetni. Már akkor is, amikor az ingatlanárak még messze nem jártak ott, ahol ma, inkább választottam egy kisebb lakást, mint egy nagyobbat, ami miatt hónapról hónapra szoronghattam volna.
Sosem vágytam arra, hogy a lakásom legyen a legimpozánsabb dolog az életemben
Persze tudom, hogy mindenkinek mások a prioritásai. Van, akinek három gyerek mellett egyszerűen nincs választása. Van, akinek fontos a külön dolgozószoba vagy a kert. Nem gondolom, hogy létezik egyetlen jó döntés. Olvass még a témában
Azt viszont egyre inkább érzem, hogy – nem kizárólag, de részben a fogyasztói társadalom hatására – teljesen eltorzult az, mit tartunk „elégnek”.
A túlfogyasztás nemcsak azt hitette el velünk, hogy mindig újabb dolgokra van szükségünk, hanem talán azt is, hogy egyre nagyobb élettér nélkül nem lehet igazán jól élni. Mintha természetes lenne, hogy mindenkinek külön gardróbszoba, vendégszoba, mosókonyha és tároló kellene ahhoz, hogy kényelmes legyen az élete.
Pedig én egészen mást tapasztaltam
Egyedülálló huszonévesként az első saját lakásom egy 15 négyzetméteres garzon volt. Ha ma visszagondolok rá, szinte hihetetlenül kicsinek tűnik. Akkor viszont eszembe sem jutott, hogy ne lehetne benne teljes életet élni. Ott főztem, dolgoztam, olvastam, barátokat fogadtam. Megtanultam úgy berendezni, hogy minden centiméternek funkciója legyen, és őszintén szólva nagyon szerettem azt a lakást.
Azóta persze nem sokkal, de nagyobb helyen élek, és örülök is neki. De azt is észrevettem, hogy van egy furcsa tulajdonságunk: bármekkora hely áll a rendelkezésünkre, előbb-utóbb kitöltjük.
Ha 15 négyzetméterünk van, megtanulunk azon élni. Ha 90, akkor azon. És amikor azt mondjuk, hogy „már nem férünk el”, nagyon gyakran nem mi nem férünk el, hanem a tárgyaink.
Persze vannak élethelyzetek, amikor tényleg szükség van több szobára vagy nagyobb térre. De szerintem sokszor érdemes őszintén körülnézni. Hány olyan bútorunk van, amit alig használunk? Hány dobozt őrizgetünk évek óta úgy, hogy azt sem tudjuk, mi van bennük? Hány olyan tárgy foglal helyet az otthonunkban, amit valójában már régen el kellett volna engednünk?
Néha felteszem magamnak a kérdést: én lakom ebben a lakásban, vagy a holmijaim?
Mert ha egy nagyobb otthon leginkább arra kell, hogy még több dolgot tároljunk benne, akkor talán nem is a lakás méretével van a probléma.
Hanem azzal, hogy mennyi mindent érzünk szükségesnek.
Számomra a kisebb hitel mindig többet ért, mint néhány plusz négyzetméter. Nem azért, mert különösebben szeretek kis helyen élni, hanem mert szeretem azt az érzést, hogy marad mozgásterem – bármilyen ironikusan hangzik is ez ebben a témában. Megnyugtat a gondolat, hogy egy váratlan kiadás nem borítja fel az egész hónapomat. Hogy nem kell minden döntésemet ahhoz igazítani, mekkora törlesztőrészlet vár rám.
Lehet, hogy egy nagyobb nappali kényelmesebb lenne, és igen, szuper lenne egy dolgozószoba. Ha végtelen mennyiségű pénz állna rendelkezésemre, valószínűleg ezeket választanám, de ha azt a kérdést teszem fel magamnak, hogy ezek feltétlenül szükségesek-e, akkor a válaszom egy őszinte nem.
Éppen ezért, ha ma újra döntenem kellene, valószínűleg ugyanazt választanám. Inkább egy kisebb lakást, amit stabilan fizetni tudok, mint egy nagyobbat, amelyért hosszú éveken át a biztonságérzetemmel fizetnék. Mert végső soron nemcsak azt érdemes megkérdeznünk, mekkora otthonra vágyunk, hanem azt is, milyen életet szeretnénk élni benne.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
