Van az a típus, akit biztosan te is ismersz. Esetleg te magad vagy az. A fiókjai tele vannak olyan dolgokkal, amiket évek óta nem használt, a szekrénye tele van ruhákkal, amiket esetleg soha nem vesz fel, de kidobni nem tudja őket. Nem a rendetlenség szeretete ez, és nem is hanyagság. Sokszor valami mélyebbre megy vissza, egészen addig, amikor valakinek még nem volt választási joga, hogy mit tart meg és mit dob ki.
Az örökölt holmik gyerekkorban
Ha te voltál a fiatalabb testvér, valószínűleg ismered ezt az érzést. A kabát, ami már kopott, mire hozzád ért. A cipő, aminek az orra kicsit felkunkorodik, mert a tesód másképpen lépett benne. A hátizsák, amelyen már ott van a másik neve filctollal, áthúzva. Ezek a tárgyak egy furcsa, köztesen lebegő állapotban léteztek, és az ember hozzájuk szokott.
De ami ennél fontosabb: megtanultad, hogy a tárgyak értékesek. Hogy nem dobják ki őket csak úgy, hogy nem kapsz újat csak azért, mert a régi már egy kicsit elnyűtt. A „majd ha kinövöd” és a „még jó ez bőven” mondatok mögött ott volt egy szemlélet, amit a gyerek eltárolt: a holmik nem fogyóeszközök. Megőrzöd, amíg bírja. Olvass még a témában
„Átlagosnak lenni nem jó érzés, de sajnos azok vagyunk: te is, én is.” Tények pszichológusoktól, amit sosem mondanak ki hangosan
Ezt hozza 2026. szeptember 15. a numerológia szerint – befelé fordulás és lassítás
Precíz, hídépítő vagy látnoki? Ismerd meg a benned rejlő gondolkodási stílust ezzel a teszttel!
„Arra neveltek, hogy nekem sosincs igazam” – Ezért olyan nehéz felnőtt nőként kilépni a jókislány szerepből
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
