Van az a típus, akit biztosan te is ismersz. Esetleg te magad vagy az. A fiókjai tele vannak olyan dolgokkal, amiket évek óta nem használt, a szekrénye tele van ruhákkal, amiket esetleg soha nem vesz fel, de kidobni nem tudja őket. Nem a rendetlenség szeretete ez, és nem is hanyagság. Sokszor valami mélyebbre megy vissza, egészen addig, amikor valakinek még nem volt választási joga, hogy mit tart meg és mit dob ki.
Az örökölt holmik gyerekkorban
Ha te voltál a fiatalabb testvér, valószínűleg ismered ezt az érzést. A kabát, ami már kopott, mire hozzád ért. A cipő, aminek az orra kicsit felkunkorodik, mert a tesód másképpen lépett benne. A hátizsák, amelyen már ott van a másik neve filctollal, áthúzva. Ezek a tárgyak egy furcsa, köztesen lebegő állapotban léteztek, és az ember hozzájuk szokott.
De ami ennél fontosabb: megtanultad, hogy a tárgyak értékesek. Hogy nem dobják ki őket csak úgy, hogy nem kapsz újat csak azért, mert a régi már egy kicsit elnyűtt. A „majd ha kinövöd” és a „még jó ez bőven” mondatok mögött ott volt egy szemlélet, amit a gyerek eltárolt: a holmik nem fogyóeszközök. Megőrzöd, amíg bírja. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
